Az oszteoporózis és a csontmetasztázisok kezelésénél gyakran használnak csontrezorpciót gátló szereket, köztük a biszfoszfonátokcsoportjába tartozó gyógyszereket. Ezen szerek alkalmazása az állcsontok nekrózisát (medication relatedosteonecrosis of the jaw, MRONJ) eredményezheti. Irodalmi összefoglalónk célja a nemzetközi irodalom és ajánlásokáttekintése a biszfoszfonát terápiában részesülő betegek implantációs kezelésével kapcsolatosan.Anyag és módszerA MEDLINE és a Web of Science adatbázisán a „bisphoshonate”, „dental implant” és a „MRONJ” kulcsszavakkal végeztünkkeresést a 2014-nél nem régebben megjelent angol és magyar nyelvű publikációk között.EredményekA feltételeknek 291 dolgozat felelt meg. Ezen közlemények közül a szerzők konszenzus alapján 27 releváns publikációtválasztottak ki áttekintés céljából. A nemzetközi irodalmi adatok szerint a dentális implantáció eredményessége az orálisbiszfoszfonát terápiában részesült és biszfoszfonát terápiában nem részesült betegcsoportok közt nem mutatott eltérést.Intravénás biszfoszfonátok alkalmazásakor az implantátumok sikertelensége és a MRONJ kialakulása nagyobb aránybanjelenik meg. A Magyar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Társaság (MAÁSZT) jelenlegi ajánlása mind az orális, mind azintravénás biszfoszfonát terápiában részesült pácienseket implantáció szempontjából a magas kockázati tényezőjű csoportbasorolja, tehát a biszfoszfonát terápiát az implantáció abszolút kontraindikációjának tekinti. Jelen kutatásunk soránnem találtunk olyan biokémiai markert, amely egyértelműen jósló tényezője lenne a MRONJ kialakulási valószínűségének.KonklúzióA biszfoszfonát terápiában részesült betegek implantációs terápiájánál mindig egyedi mérlegelés szükséges. Az implantációsikerességét és a MRONJ kialakulásának valószínűségét befolyásolhatja a gyógyszer beviteli útja, a kezelés időtartalmaés az egyéb komorbiditási tényezők fennállása vagy hiánya. A téma további kutatása szükséges, hiszen a feldol-gozott irodalmi kutatások során kevésben találtunk hosszú távú randomizált klinikai vizsgálatokat és egyértelmű ajánlásokat,melyek indiviualizálnák a biszfoszfonát terápiában részesült betegek implantációs kezelésének rizikóanalízisét. Ugyanakkora nemzetközi szakirodalom és ajánlások tükrében a MRONJ szempontjából fogászati implantátum beültetése eseténalacsony rizikóval számolhatunk, ha betegünk 4 évnél nem régebb óta orális biszfoszfonát terápiában részesül és nemáll fenn egyéb komorbiditási tényező. Amennyiben orális biszfoszfonát terápia 4 évnél régebb óta folyamatos vagy egyébkomorbiditási tényező szerepel az anamnézisben az implantáció „drug holiday” tartása (a gyógyszeres terápia időlegesfelfüggesztése) esetén szintén alacsony kockázatúnak tekinthető. Ezekben az esetekben a beteget érdemes megfelelőantibiotikus profilaxisban részesíteni. A szakirodalomban konszenzus alakult ki abban, hogy az intravénás biszfoszfonátterápia esetén a fogászati implantáció a magas MRONJ rizikó miatt ellenjavallt.

No abstract

Összefoglaló. A retropharyngealis nyirokcsomóáttétek incidenciája a primer fej-nyaki daganat lokalizációjától függ. Leggyakrabban az előrehaladott vagy recidív nasopharynx-carcinomák esetén fordul elő, de III–IV. stádiumú oro- és hypopharynxtumorok esetén is megjelenhetnek. Non-nasopharyngealis primer tumoroknál a manifesztációjuk kedvezőtlen prognosztikai faktornak tekinthető, melynek hátterében a diagnosztikus nehézség miatti késői detektálás, a kifejezetten nehéz sebészi eltávolíthatóság, valamint az agresszív biológiai viselkedés állhat. Az esetismertetésünkben bemutatásra kerülő, 58 éves betegünknél bal oldali elülső szájfenéki primer tumort diagnosztizáltunk azonos oldali nyaki és retropharyngealis nyirokcsomó-metastasissal, mely a nemzetközi irodalom alapján extrém raritás, incidenciája kevesebb mint 1%. A retropharyngealis nyirokcsomók diagnosztikájában a lokalizáció miatt a képalkotóknak jut hangsúlyosabb szerep. Elhelyezkedésük nemcsak diagnosztikus, hanem sebésztechnikai kihívást is jelentenek az életfontosságú anatómiai képletek közelsége, illetve a szűk feltárási viszonyok miatt. Ilyenformán ezek a műtétek csak intenzív osztályos háttérrel és kellő jártassággal rendelkező centrumokban végezhetők. Az alapvetően rossz prognózist a korai diagnózis és a multimodális terápia kedvezően befolyásolja. Esetünkben a komplex kezeléssel (sebészi terápia és posztoperatív radiokemoterápia) sikerült lokoregionális tumormentességet elérni, és ezzel a teljes és a betegségmentes túlélési időt növelni. Orv Hetil. 2021; 162(25): 997–1003. Summary. The incidence of retropharyngeal lymph node metastasis depends on the localization of the primary head and neck cancer. Involved nodes are seen most commonly in cases of advanced or recurrent nasopharyngeal carcinoma, however, they might occur with stage III–IV oro- and hypopharyngeal tumours. The involvement of retropharyngeal lymph nodes has been associated with poor outcome of non-nasopharyngeal primary tumours, which might be explained by the delayed diagnosis, the difficult surgical procedure in the retropharyngeal space, and the aggressive nature of the disease. Here we present the case of a 58-year-old patient with an anterior oral cavity tumour on the left side with ipsilateral cervical lymph node and retropharyngeal lymph node metastases, which has been noted an extreme rarity in the literature with less than 1% incidence. Due to the localization of the retropharyngeal lymph nodes, the detection is based on imaging modalities. It represents a challenge for diagnosis and surgical treatment due to the close proximity of vital anatomical structures. Accordingly, these operations should only be performed in specialist surgical centres with intensive care units. The early diagnosis and the multimodality treatment might have a positive effect on the poor prognosis. In our case, we managed to achieve locoregional disease-free status with the complex treatment (surgical therapy and postoperative radiochemotherapy) and increase the overall and the disease-free survival. Orv Hetil. 2021; 162(25): 997–1003.