A talaj értéke attól függ, hogy mennyire tud eleget tenni az elvárt multifunkcionalitásának (VÁRALLYAY, 2005). A talaj sokoldalú funkcióival számos mechanikai és hidraulikus stresszhatás áll kölcsönhatásban, melyek közül az intenzív mezőgazdasági művelés, valamint az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási helyzetek is korlátozhatják a talaj ökológiai funkcióit (termékenységét, szűrő-, pufferoló vagy vízraktározó képességét). A talajfunkciók zavartalan működéséhez elengedhetetlen a kedvező talajszerkezet, amely porozitásától, pórusméret-eloszlásától és tömörödöttségétől függően biztosítja a gyökérzet fejlődését, a levegőzöttséget, a vízbeszivárgást, a tápanyag-visszatartást és az anyagtranszport folyamatokat (CRESTANA & VAZ, 1998;PIRES et al., 2008;SANDER et al., 2008).A belvíz a szélsőségesen csapadékos időjárási helyzet egyik következménye, erősíti a hidraulikus stresszhatást, fokozza a talajdegradációt és az erózióérzékeny-séget (ZINK et al., 2011;GÁL & FARSANG, 2013). A belvíz azonban nem csak degradációt kiváltó tényező, hanem a talajdegradáció potenciális következménye is, hiszen a belvíz és a talaj között kölcsönös visszacsatolási mechanizmusok, össze-függések figyelhetők meg (GÁL & FARSANG, 2012) (1. ábra).A belvízelöntés tartós, akár két-három hónapos vízborítással, majd az azt követő kiszáradással nedvesedési-száradási ciklusként (wetting and drying cycle, WDC) értelmezhető, akként modellezve vizsgálható. Számos tanulmány ellenére sincs egységes álláspont azzal kapcsolatban, hogy az ismétlődő nedvesedés és száradás milyen irányban, illetve milyen ütemben változtatja meg a talaj szerkezeti állapotát. A szerkezetileg leromlott talajok esetében a nedvességtartalom ismétlődő változása elősegíti az aggregátumok képződését, ugyanakkor kérgesedést, cserepesedést vált-hat ki a taposott feltalajban (RICHARDSON, 1976). Taposás-mentes feltalaj esetében a száradás hatására bekövetkező zsugorodás a talajfelszín cserepesedése nélkül megy végbe, lemezes szerkezetet eredményezve.
