A fotogrammetria – amely az objektumok fényképfelvételek felhasználásával történő háromdimenziós rekonstrukcióját lehetővé tévő technológia – egyre gyakrabban merül fel a nemzetközi szakirodalomban a 3D lézerszkennelés alternatívájaként. A módszer, amely speciális eszközt nem igényel, és amelynek alkalmazására a bűnügyi technikus is képes, alkalmas lehet helyszínek, holttestek, valamint egyes tárgyak háromdimenziós, kriminalisztikai célú rögzítésére is. Az így készült háromdimenziós modelleket mind a bűnüldöző szervek, mind pedig a bíróság vagy akár az igazságügyi szakértők is felhasználhatják a helyszínek és az egyéb rekonstruált objektumok megtekintésére. A módszer a jövőben alkalmas lehet oktatási célokra, bűnügyi nyilvántartásba vételre vagy akár helyszíni kihallgatások, illetve más bizonyítási cselekmények foganatosítására is. A magyar jogi szabályozás, valamint a jelenleg kidolgozás alatt álló európai szabványok tükrében előre láthatólag nincsen akadálya a fotogrammetriai eljárások gyakorlatban történő alkalmazásának. A szakszerű módszertani keret kialakítása érdekében további kutatások elvégzése szükséges.

Az Állóképes Arckép Azonosító Rendszer négy éve működik Magyarországon. A jelen tanulmány részletezi az eddigi tapasztalatokat, valamint a témához kapcsolódó lehetőségeket, eredményeket és terveket. Röviden bemutatja az állóképes arckép azonosítás történetét, nemzetközi kitekintést nyújt, bemutatja a jogi kereteket és a rendszer működtetését, és végezetül körvonalazza a jövőbeli fejlesztési lehetőségeket.

A szemle szabályozása a büntetőeljárási törvényekben hosszú évtizedek óta gyakorlatilag változatlan. Az új büntetőeljárási törvény ebben változást hozott, és egy modern, alapvető garanciális szabályokat tartalmazó szabályrendszer született. A változások új elemek beépítését, régiek gyakorlathoz igazítását, új jogintézmény bevezetését és korábbi jogintézmények szélesítését hozták. A cikk ezeket veszi sorra, megmagyarázza a változások szükségességét, és értékeli az eddig e tárgyban megjelent kritikákat.

A bűnügyi nyomozás tudománya olyan közvetítő elem, amely a természettudományok és a társadalomtudományok eredményeit megvizsgálja abból a szempontból, hogy azok hasznosíthatók-e a nyomozás során, és ha igen, akkor mely területen, milyen módon és milyen mértékben, majd pedig a jogi és szakmai környezet vizsgálata révén ajánlásokat dolgoz ki annak hatékony alkalmazása érdekében. Ezt a jövőben hatékonyabban segítheti, ha az egyes kutatásokat egyfelől – úgynevezett kriminalisztikai kutatási stratégia rendszerében – egy önálló kriminalisztikai kutatóközpont koordinálhatná. Ennek eredményeként olyan tervszerűen végrehajtott és a mindennapokban hasznosítható kutatások segíthetnék a nyomozókat a felderítő munkában, amelyek végső soron egyúttal a büntetőeljárást megalapozó bizonyítási eszközök hiteltérdemlőségét is biztosítanák.

Jelen tanulmány a kriminalisztikai ismeretek és tapasztalatok révén a gyakorló szakember szemével mutatja be és rendszerezi a profilalkotást segítő körülményeket a hazai környezetben, valamint felhívja a figyelmet azokra a pontokra, ahol további fejlesztési lehetőségek adódnak az e területen kutatók számára, és olyan veszélyes jelekre koncentrál, amelyek a nem szakszerűen lefolytatott szemle (és annak dokumentációja) révén téves irányba vihetik a profilalkotó tevékenységet.