Introduction: Dental care for mentally disabled people poses a growing challenge for healthcare. In Hungary, the number of mentally disabled people needing special dental care is ca. 100 000. Aim: The aim of our retrospective analysis is to provide a summary of the demographic data and the treatment outcomes of patients with mental disorders treated at the Department of the Oral and Maxillofacial Surgery of the Semmelweis University in the past five years. Method: Dental care for patients with a severe level of mental disability can be carried out in general anaesthesia only. At Semmelweis University, in the Oral and Maxillofacial Department, 1717 mentally disabled adults received dental care during the past five years. (Patients included people with a mild, medium or severe level of mental disability, patients with Down’s syndrome, autism, epilepsy or panic disorder.) Results: The single biggest achievement seems to be the fact that the issue of acute dental care and oral surgery has basically been settled. A workable relationship has been forged with foundations and organizations dealing with the problems of these patients. It has been realized, however, that in the case of mentally disabled patients there is an enormous need for prevention and ongoing care. Conclusions: Up to now no survey has been carried out in Hungary with the aim of objectively revealing the dental care needs of these patients. Internationally, however, several surveys have been published. It can be stated on the basis of these that both caries frequency and the presence of parodontal diseases increase in correlation with age and the level of disability. Oral hygiene is insufficient, patients or their caretakers do not get proper information, only a few of them receive adequate training and they are not motivated to keep up oral health. Dental care, except for tending acute cases, is not satisfactory. For the sake of prevention, cooperation is needed with non-governmental organizations, foundations, special education teachers and psychiatrists specialized in this field. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1380–1386.

Összefoglaló. Bevezetés: Magyarországon 100 000 olyan értelmi sérült él, akik speciális ellátásra szorulnak. Előzőleg beszámoltunk az akut fogászati ellátás eredményeiről és problémáiról. Ahhoz azonban, hogy a teljes fogászati rehabilitáció felé lépéseket lehessen tenni, ismerni kell az ilyen betegek fogászati állapotát. Célkitűzés: Statisztikailag releváns, nagyobb beteganyagon felmérni az értelmi sérült betegek fogászati állapotát, összehasonlítva mind az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek (főleg testi fogyatékosok), mind az általános populáció adataival. Módszer: A fogászati állapot felmérésére két betegcsoport állt rendelkezésünkre. Összesen 325 beteg statusát rögzítettük. A vizsgáltakat 3 csoportba osztottuk: enyhe (36), közepes (247) és súlyos (42) értelmi sérültek. Az értelmi sérült betegek fogászati állapotát DMF-T-indexszel mértük, és összehasonlítottuk az orvosi rehabilitációs kezelésben részesülő betegek és az általános populáció adataival is. Eredmények: A 325 szellemi sérült össz-DMF-T-indexének átlaga ± szórás: 11,04 ± 7,35; a carieses fogak számának átlaga: D = 3,66 ± 4,61; a hiányzó fogak számának átlaga: M = 5,22 ± 5,74. A fogmegtartó kezelés minimális volt: átlag F = 2,16 ± 3,12. Azoknak az értelmi sérülteknek, akik intézetben élnek, rosszabb a fogazati állapotuk, mint azoknak, akik családban vannak. Következtetések: Az eredményekből látszik, hogy az értelmi sérültek fogai elhanyagoltabbak, mint a normálpopuláció esetében. A DMF-T-index önmagában nem tükrözi ezeket a magállapításokat, csak akkor, ha szétbontva vizsgáljuk az adatokat. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1698–1702. Summary. Introduction: There are 100,000 mentally disabled individuals in Hungary requiring special care. Previously, we reported the results and problems of acute dental care. However, in order to take the appropriate measures toward holistic dental rehabilitation, clarity regarding the condition of those mentally disabled individuals is necessary. Objective: To measure the dental health of mentally disabled individuals based on a large sample of patients, to compare the results with both differently-abled (i.e., primarily physically disabled) individuals and the general population. Methods: There were two available patient cohorts for the measurement of dental health. With the two cohorts combined, we recorded data about 325 patients. We split the patients into three groups: mild (36), medium (247), and severe (42) mental disability. We used DMF-T index to measure dental health status, and compared the results with those of physically disabled and the general population. Results: The mean ± deviation of DMF-T index of the disabled patients was 11.04 ± 7.35; the mean of decayed teeth: D = 3.66 ± 4.61; the missing teeth: M = 5.22 ± 5.74; the filled teeth: F = 2.16 ± 3.12. Mentally disabled patients living in institutions showed worse dental health than those living with families. Conclusions: The results show that the teeth of mentally disabled patients are more neglected than those of the general population. The DMF-T index does not mirror these conclusions unless we examine each data set separately. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1698–1702.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy nemzetközi eredményekkel összehasonlítsuk a bölcsességfogak klinikánkon folyó eltávolításánakidőpontját. Adataink 10 év munkáját, a 2010–2019 közötti időszakot fedik át. A fent nevezett időszakban5 és 95 év közötti pácienseknél összesen 23 305 bölcsességfogat távolítottunk el. A kapott adatokat összehasonlítottuka nemzetközi adatokkal is. Azt találtuk, hogy nők esetében jóval gyakrabban (61,5%) végeztünk bölcsességfog-eltávolítást,mint férfiaknál (38,5%), ellentétben a külföldi adatokkal [25]. Az esetek majdnem kétharmadában (60,7%) alsóbölcsességfogat távolítottunk el. Mind az alsó, mind a felső bölcsességfogak esetében a 24 éves kor volt az eltávolításlegjellemzőbb időpontja. Életkor szerinti összehasonlításban nem találtunk szignifikáns különbséget sem az alsó és felsőbölcsességfogak eltávolításai esetében (p = 0,412), sem a négy különböző kvadránsban végzett beavatkozások között(p = 0,117). Az adatgyűjtés és a klinikai kódrendszer heterogenitása miatt a pontos diagnózisról és a fogeltávolításmódjáról (egyszerű fogeltávolítás vagy sebészi úton történő fogeltávolítás) statisztikailag elemezhető adathalmaz nemállt rendelkezésünkre.