BackgroundThe aim of the study was to examine the reactivity of peripheral human leukocytes to various metal ions prior and following hip replacement in order to investigate implant-induced metal sensitivity.MethodsThree patient groups were set up: (1) individuals without implants and no history of metal allergy (7 cases), (2) individuals without implants and known history of metal allergy (7 cases), and (3) patients undergoing cementless hip replacement (40 cases). Blood samples were taken in groups 1 and 2 at three different occasions; in group 3, prior and 3, 6, 12, 24, and 36 months after surgery. Peripheral leukocytes were separated and left either untreated or challenged with Ti, NiCl2, CoCl2, CrCl3, and phytohemagglutinin. Cell proliferation, cytokine release, and leukocyte migration inhibition assays were performed. Metal-induced reactivity was considered when all three assays showed significant change. Skin patch tests were also carried out.ResultsBoth skin patch tests and leukocyte functional tests were negative in group 1, and both were positive in group 2. In group 3, after 6 months, 12% of the patients showed reactivity to the tested metals except for NiCl2. Following the 36-month period, 18% of group three became sensitive to metals (including all the earlier 12%). In contrast, patch tests were negative at each time point in group 3.ConclusionsOrthopedic implant material may induce metal reactivity after implantation in a manner where susceptibility is yet to be elucidated. Leukocyte triple assay technique might be a useful tool to test implant material-related sensitivity.

No abstract

A veleszületett csípőízületi dysplasiánál az acetabulum és a femur normálistól eltérő anatómiai megjelenése a primer csípőprotézis beültetést megnehezíti. Míg a vápánál az acetabulum hypoplasiája jelenti a fő problémát, addig a femurnál számítanunk kell a fokozott antetorzióra, a szűk velőűrre, a nyak fokozott valgus állására. Az anatómiai szituációt tovább bonyolítják a korábban elvégzett műtétek. A problémák megoldására két lehetőség közül választhatunk, használhatunk kisméretű hagyományos protézisszárat, vagy annak dysplasiás változatát. A szerzők közleményükben esetismertetések formájában mutatják be az általuk leggyakrabban használt dysplasiás szártípusokat, valamint áttekintik a témában megjelent nemzetközi irodalmi ajánlásokat. Hangsúlyozzák, hogy valamennyi esetben a különböző szártípusok ellenére is jó funkcionális és radiológiai eredményt értek el.