In the present paper an overview of published and unpublished results of archaeological and sedimentary investigations, predominantly reflect on 14 th -16 th -century changes, are provided and evidence compared to documentary information on flood events and long-term changes. Long-term changes in flood behaviour (e.g. frequency, intensity, seasonality) and average water-level conditions had long-term detectable impacts on sedimentation and fluvio-morphological processes. Moreover, the available archaeological evidence might also provide information on the reaction of the society, in the form of changes in settlement organisation, building structures and processes. At present, information is mainly available concerning the 16 th , and partly to the 14 th -15 th centuries. These results were compared to the available documentary evidence on 14 th -16 th century Danube floods occurred in the Carpathian Basin.

In their recent article published in the journal Scientific Reports, Büntgen and Di Cosmo have attempted to solve the historical mystery of the sudden Mongol withdrawal from Hungary after a year-long occupation. We cannot share the authors’ viewpoint that environmental circumstances contributed to the decision of the Mongols to abandon Hungary since the hypothesis lacks support from environmental, archaeological and historical evidence. Historical source material in particular suggests that the Mongols were able to settle and sustain their herds in Hungary as is clearly stated in a letter by King Bela IV to the pope. The Mongol army arrived in the kingdom at the end of a severe drought, and we present empirical evidence that the abundant rain in the spring of 1242 CE did not worsen but rather improved their prospects for sufficient food supplies and pasturage. The marshy terrain of the Hungarian Plain likely did not precipitate the Mongol withdrawal as the Mongol high command ultimately stationed their main forces around the marshy Volga Delta. In contrast to what Büntgen and Di Cosmo have suggested, we argue that the reasons for the sudden withdrawal cannot be explained largely by environmental factors.

No abstract

No abstract

A Csíki-medence Erdély varázslatos tájegységei közül is kiemelkedik természeti szépségével, a havasok lábainál meghúzódó falvaival, messziről is látható erős tornyú templomaival. A Székelyföld egyik első tudós kutatója, kincseinek felfedezője, Orbán Balázs azonban nem véletlenül nevezte rejtezkedőnek ezt a vidéket. Különösen így van ez a középkor időszakában, amelynek századairól mindig az írott szövegek, az álló emlékek vagy a szerencsés módon kincstárakban, gyűjteményekben, egyházakban megőrződött tárgyak alapján tudunk képet alkotni. Erdély keleti részének történetíróival azonban mostohán bánt a sors, mert ezek a források ugyan rendelkezésükre állnak, de sokszor csak kis számban, egyenetlen térbeli eloszlásban. A középkori Magyar Királyság legkorábbi évszázadait tekintve pedig szinte teljesen hiányoznak. Nem véletlen tehát, hogy a Csík középkori emlékei kapcsán elsősorban az álló templomok jutnak mindazoknak az eszébe, akik a középkor évszázadait kutatják ebben a térségben. Ám ha csak ezekre hagyatkozhatnánk, akkor az itteni magyar megtelepedés, a létrejövő falvak története örökké homályban maradna. Az írott források, az oklevelek is cserbenhagynak bennünket, ha például az Árpád-kor itteni történetét akarnánk felvázolni, hiszen a fennmaradt szövegek alapján a 14. század előtti időszakot nem tudjuk megvilágítani a segítségükkel. Nem beszélve arról, ha az előzményeket is kutatjuk, a népvándorláskor viharos századainak nyomát is keressük ezen a tájon. Szerencsére az anyagi kultúra emlékeit felhasználva, a különböző korszakok tárgyi hagyatékát vizsgáló régészet segítségével betekintést nyerhetünk olyan időszakokba is, amelyekről hallgatnak az írott szövegek. Így egy minden lehetséges forrásra támaszkodó munkával felvázolható ennek a rejtőzködő tájegységnek a korai története, és azok az időszakok is jobban megvilágíthatóak, amikor már a messziről is jól látható fehér tornyú csíki templomok és falvak biztosan létrejöttek, évszázadokra meghatározva az itteni táj képét.