Bevezetés, alapfogalmakAz ionok és a membránok közös története 1953-ig nyúlik vissza, amikor W. Juda és W.A. MacRea, az Ionics Incorporation munkatársa szabadalmat1 nyújtottak be "Ion exchange materials and method of making and using the same" cimmel (US 2, 636, 8519), amelyben szulfonsav csoportokat tartalmazó, ionos karakterû polimer membrán készítési módját írták le.A membránok anyagába juttatott vagy felületére rögzített ionok és ellenionjaik -az ioncserélõ gyantákhoz hasonlóan -ioncserére (is) képesek, ezért ezeket ioncserélõ membránoknak hívták. Itt is megkülönböztethetünk anion és kation cserélõ membránokat.Az ionos (ioncserélõ) membránok 2 szerkezetileg lehetnek heterogének és homogének, ezek elõállítása alapvetõen különbözik3. A heterogén membránokat ioncserélõ gyanta és filmképzõ polimer összekeverésével készítik, a keverékbõl filmet öntve. Homogén membránok esetén a már kész polimer filmhez illesztik az ionos csoportot kémiai kötéssel 4 . Ha a membránt pozitív töltésû csoportok (pl, kvaterner ammónium sók) felvitelével alakítják ki (1. ábra), anion cserélõ membránok nyerhetõk. Kation cserélõ membránok esetén pedig negatív töltésû csoportokat kell alkalmazni, pl. szulfonsav vagy kaboxil csoportokat. Ábra. Anion-és kationcserélõ membránok felépítése Szeparációs mûveletek ionos membránokkalAz ionos membránok felhasználásával többféle szeparációs mûvelet valósítható meg 5 . Az egyik legegyszerûbb és legrégebbi ilyen mûvelet a membrános elektrolízis, ahol az eredetileg diafragmával mûködtetett elektrolízisnél anion illetve kation cserélõ membránt alkalmaztak, s így hatékonyabb lett a szeparáció. Ionos membránok beépítésével sókból így savak és lúgok állíthatók elõ két cellás elrendezésben, elektromos erõtér (két elektród) alkalmazásával. A mûvelet továbbfejlesztett és széles körûen alkalmazott változata az elektrodialízis 6 , ahol kation és anion cserélõ membránok egymást követõ beillesztésével alakítanak ki cellákat. Az elektromos erõtér hatására a katód illetve az anód felé áramló ionok a membránok segítségével szeparálhatók.Az elektrodialízis (és a membrános elektrolízis) során ezen ionos membránok funkciója valójában nem ioncsere, hanem az ionok szelektív áteresztése (vagy visszatartása), kialakításuktól függõen. Ha ezt elnevezésükben is jelezni akarjuk, talán jogosan hívhatjuk õket ionszelektív membránoknak.Az elektrodialízis különféle alkalmazásai során 7 többféle nehézséggel kellett szembenézni. Ide tartoznak 8 pl. az ozmotikus áram fellépése, koncentráció polarizáció kialakulása, áramsûrûségi limit megjelenése, szivárgás, eltömõdés…stb. Egyes problémák megoldásában segítséget nyújthatnak az ún. bipoláris membránok 5 , amelyek tulajdonképpen egy anion és egy kation szelektív membrán összeragasztásával kialakított kompozit membránok. Funkciójuk a vízbontás, illetve savak, vagy lúgok kinyerése céljából H + vagy OH -ionok biztosítása.Az ionszelektív membránok nemcsak elektromos erõtérben használhatók 2 . Az ún Donnan dialízis esetén (vagy diffúziós dialízis) lehetséges egyes ionos elválasztása úgy is, ...

Bevezetés: A folyamatosan megjelenő multirezisztens kórokozók és a bevetett új antibiotikumok között állandó "harc" folyik. A klinikumban és az állatgyógyászatban használt antibiotikumok jelentős része már nem hatékony. Eltérő hatásmechanizmusú antibakteriális peptidek alkalmazása alternatív megoldást jelenthet. A rovarpatogén Xenorhabdus budapestensis baktérium szintetizálni képes különböző antimikrobiális hatású fehérjekomponenseket (bicornutin-A, fabclavin). Célkitűzés: Xenorhabdus budapestensis antibakteriális hatásának mérése zoonózist okozó baktériumokon in vitro. Módszer: Gram-pozitív (Rhodococcus equi, Erysipelothrix rhusiopathia, Staphylococcus aureus, Streptococcus equi, Corynebacterium pseudotuberculosis, Listeria monocytagenes) és Gram-negatív (Salmonella gallinarum, Salmonella derbi, Bordatella bronchoseptica, Escherichia coli, Pasteurella multocida, Aeromonas hydrophila) tesztbaktériumo-kon sejtmentes fermentlé és a tisztítottfehérje-biopreparátum antibakteriális hatásának mérése agardiffúzióval véres agaron. Eredmények: A Xenorhabdus budapestensis fehérjéket termel, amelyek hígításaitól függően erős antibakteriális aktivitást fejtettek ki a tesztelt baktériumokon. A tisztított frakció hatása erősebb volt, mint a sejtmentes fermentlé. A Gram-pozitív baktériumok érzékenyebbek voltak. Következtetések: A Xenorhabdus budapestensis antimikrobiális hatású fehérjéi hatékonyságot mutattak a zoonózist okozó baktériumokon, és potenciális esélyük lehet e szervezetek elleni bevetésre, illetve azok megelőzésében a jövőben. Orv. Hetil., 2015, 156(44), 1782-1786. Kulcsszavak: Xenorhabdus budapestensis, fabclavin, bicornutin-A, zoonózis, antimikrobiális hatásXenorhabdus budapestensis entomopathogenic bacteria cell free conditioned medium and purifi ed peptide fraction effect on some zoonotic bacteria Introduction: Many multi-resistant patogens appear continuously resulting in a permanent need for the development of novel antibiotics. A large number of antibiotics introduced in clinical and veterinary practices are not effective. Antibacterial peptides with unusual mode of action may represent a promising option against multi-resistant pathogens. The entomopathogenic Xenorhabdus budapestensis bacteria produce several different antimicrobial peptides compounds such as bicornutin-A and fabclavin. Aim: The aim of the authors was to evaluate the in vitro antibacterial effect of Xenorhabdus budapestensis using zoonotic patogen bacteria. Method: Cell-free conditioned media and purifi ed peptide fractions of Xenorhabdus budapestensis were tested on Gram-positive (Rhodococcus equi, Erysipelothrix rhusiopathia, Staphylococcus aureus, Streptococcus equi, Corynebacterium pseudotuberculosis, Listeria monocytage-

Introduction: The prevalence of invasive fungal diseases shows an increasing trend. Due to the frequent but unprofessional usage of antifungal medications, the fungi show decreasing susceptibility towards these agents and this trend may lead to the emergence of resistant pathogens. There is a great need to develop antifungal medications with new mechanisms. One of these options is to apply proteins with natural antifungal effects. The objective was to measure the antifungal efficacy of Xenorhabdus budapestensis in vitro on clinical Candida species (Candida albicans, Candida lusitaniae, Candida krusei, Candida kefyr, Candida tropicalis, and Candida glabrata). Materials and methods: We defined the sensitivity of the Candida species towards antibiotics. We conducted agar diffusion tests with the cleaned biopreparation of X. budapestensis (100%) and its dilutions (80%, 60%, 40%, and 20%). Zones of inhibition were measured after 24, 48, and 96 hr. Results: Most of the tested Candida species have shown sensitivity to the biopreparation and its 40% dilution. The area of the zones of inhibition did not decrease after several days. The most sensitive species was C. lusitaniae and the least sensitive was C. krusei. Conclusion: We assume that the proteins produced by X. budapestensis have antifungal effect, as the area of the zones of inhibition did not change.

No abstract

No abstract