The purpose of this study is to understand Hungary, the Czech Republic and Poland's opt out position from the Banking Union (BU). The Banking Union is compulsory for Eurozone member states and optional for non-Eurozone member states. From the Central and Eastern European (CEE) region only Romania and Bulgaria decided to join. First, we attempt to explain this fact based on structural characteristics of the CEE banking sectors, but we find no substantial difference between the opt-in and opt-out countries' banking sectors. Second, we look at the role of state capacity in maintaining a stable banking sector, and find that state capacity is a necessary condition for opting out. Finally, using Hungary as a case study, and the Czech Republic and Poland as further examples, we argue that these countries opted out because their governments' policy preference of banking nationalism conflicts with the BU's ideals.

No abstract

No abstract

No abstract

A cikk azt elemezi, hogy hogyan változott a pénzügyi közvetítő rendszer struktúrája globálisan, Európában, valamint a kelet-közép-európai régió azon országaiban, amelyek 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, vagyis a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia (a továbbiakban: KKE5) esetében a 2004–2016 közötti időszakban. Ennek keretében két fő területre fókuszál: a bankok és a pénz- és tőkepiacok közötti strukturális eltolódások és összefonódások jellemzőire, valamint az árnyékbankrendszerek mértékére és sajátosságaira. Főbb megállapításai a következők: a banki pénzügyi közvetítés terjedelme tekintetében a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Szlovákia esetében a 2000-es években megkezdődött konvergencia folytatódott a 2010-es években. Ez a folyamat azonban Magyarország és Szlovénia esetében megtorpant. A tőkepiaci közvetítés terjedelmén belül különösen a kötvénypiacok tekintetében nagyon nagy a régió elmaradása. A KKE5-országok esetében a bankok és a pénz- és tőkepiacok erősödő összefonódását, vagyis a piaci alapú bankolás felé való elmozdulást nem tudtuk kimutatni a válságot követő években. Az árnyékbankrendszer terjedelme a régióban jelenleg alacsony, intézményi jellegzetességeiben is különbözik a fejlett országokétól. Míg a fejlett országok esetében az árnyékbankrendszer legfontosabb intézményei a nem pénzpiaci befektetési alapok, addig a kelet-közép-európai régióban az árnyékbankrendszeri kockázatok inkább a pénzügyi vállalkozások (hitelező, lízing- és faktoringcégek) között keresendők.