István Fuisz 2013. A successful habitat reconstruction effort, the short history of the European Bee-eater (Merops apiaster) colony at Albertirsa (Hungary). -Ornis Hungarica 21(2): 47-51. AbstractIn the Golyófogó Valley near Albertirsa natural erosion created near vertical walls in the loess deposited in the last glacial period, offering natural nesting sites for the European Bee-eater. Later the deeply cut coach roads, the pits of loess extraction and the construction works of the motorway nearby created further man-made banks. Hence by the 1970-ies a well-established colony bred here, but by the beginning of the 21 st century, disturbance and the demise of vertical banks led to a serious reduction in the number of breeding pairs. The purchase of 5-hectare loess grassland plot and the adjacent loess bank, and later its reconstruction led to an unprecedented growth in the number of Bee-eaters. From 2010 the number of breeding pairs exceeded 200 every year. Not only the Bee-eater colony, but also the natural vegetation and the botanical values of the area are managed to maintain the population of rare and protected element of the local flora and fauna.Összefoglalás Az albertirsai Golyófogó-völgyben a jégkorszakban felhalmozódott löszbe vájt eróziós völgy falai régóta természetes fészkelési lehetőséget biztosítanak a gyurgyalagnak. A falu határában a vályogkészítéshez használt lösz kitermelése után maradt gödrök falai, a bevágódott mélyutak, majd később az autóút építkezés révén további ember alkotta fészkelőhelyek jöttek létre. Ennek köszönhetően az 1970-es évekre a partfalban költő kolónia létszáma megnőtt, de a 21. század elejére a zavarásnak, illetve a falak leomlásának köszönhetően a gyurgyalagok száma alaposan megcsappant. A Golyófogó-völgyben egy öthektáros löszgyep és a hozzátartozó partfal megvásárlása, majd 2009-es rekonstrukciója után a költő párok száma 2010-től 200 pár fölé emelkedett. A gyurgyalag kolónia mellett a terület botanikai értékeinek és természetes növénytársulásainak megőrzésére is törekednek a természetvédők, hogy ezzel biztosítsák a helyi állat-és növényvilág ritka és értékes elemeinek megőrzését.

Prey choice of European Bee-eaters was monitored via taking pictures of parent birds carrying prey items to their perches in front of the nests between 2011 and 2013 at three colonies in Hungary: at Pócsmegyer, Nagykarácsony and Albertirsa. All the colonies were studied in the breeding season, and prey items were identified from the digital images taken of adults carrying food for their chicks. During the three years 25 days were spent with collecting photographic data, and from the thousands of pictures taken 805 were suitable for analysis. On 775 photographs the prey item was identified at least to order level. Combining data from all the colo nies hymenopterans were by far the most often consumed insects (50%), followed by dragonflies (17%), while beetles, orthopterans, lepidopterans and dipterans each contributed approximately 7-9% of the consumed prey. Prey composition showed marked differences between the individual colonies, although the ratio of hymenopterans was everywhere high. Bee-eaters at Pócsmegyer, probably due to the abundance of aquatic habitats nearby on the Danube shore, consumed almost as much dragonflies as hymenopterans, and ate very few orthopterans. While at the Albertirsa colony, surrounded by agricultural fields and meadows in a more arid environment, hymenopterans dominated the prey, and orthopterans were almost as often consumed as dragonflies. Lepidopterans constituted approximately 8% of Bee-eaters' diet in all colonies. From an insect ecological viewpoint, our study provides valuable data on the species pool that might be at risk of predation by Bee-eaters, and enables us to roughly estimate the predation pressure on some taxa, and in certain cases even on species by these birds.Keywords: prey composition, photographic record, habitat dependence Összefoglalás A gyurgyalagok táplálékösszetételét a fészek előtt álló beülő fákhoz szállított táplálék fotózásá-val elemeztük 2011-2013 között három magyarországi gyurgyalag telepen: Albertirsa, Pócsmegyer és Nagykarácsony határában. Valamennyi kolóniánál a költési időszakban, elsősorban fiókanevelési időszakban végeztük a vizsgálatokat, és a hordott rovarokat a digitális képek alapján határoztuk meg. A három év alatt 25 alkalommal végeztünk adatgyűjtést, és a több ezer készített felvételből 805 bizonyult elemzésre alkalmasnak. 775 képen a hozott táplálék azonosítása legalább rend szintig lehetséges volt. A három kolónia összesített eredményei alapján a hártyásszárnyúak (50%) és szitakötők (17%) voltak a leggyakrabban fogyasztott rovarok, míg a bogarak, egyenesszárnyúak, lepkék és kétszárnyúak egyenként nagyjából a táplálék 7-9%-át tették ki. Ugyan az egyes kolóni-ákon mindenütt a hártyásszárnyúak voltak a leggyakrabban fogyasztott rovarok, határozott különbségeket ész-leltünk a többi fogyasztott rovar részarányában. A pócsmegyeri kolónia táplálékában, feltehetőleg a közeli Duna ártéren található vízi élőhelyeknek köszönhetően, csaknem ugyanolyan arányban képviseltettek a szitakötők, mint a hártyásszárnyúak, míg az egyenesszárnyúak...