No abstract

A klinikumban gyakori olyan páciensek kezelése, akiknek fogatlan a felső állcsontjuk, miközben a mandibula frontfogaimegtartottak. Az ilyen esetekben sokszor láthatunk specifikus elváltozásokat, amelyeket Kelly (1972) kombinációs szindrómanévvel foglalt össze.Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük, pácienseink körében előfordult-e az elmúlt 5 évben a kombinációs szindrómárajellemző tünetegyüttes, vagy valamelyik jellegzetesség.A PTE által használt informatikai rendszer segítségével 319 páciens nevét szűrtük ki, akiket foghiány diagnózissal rögzítettekaz elmúlt 5 évben. Ezek közül 220 páciens orthopantomogram felvétele állt rendelkezésre a kombinációs szindrómárajellemző tünetek gyakoriságának vizsgálatához. 34 beteg felvételén találtunk fogatlan felső állcsontot és meglévőalsó frontfogakat. A kombinációs szindróma fő tünete, a nagyfokú csonthiány a maxilla elülső régiójában 4 esetben voltlátható, ez 11,7%-os gyakoriságot jelent. A tuber maxillae hipertrófiája (9 esetben, 26,4%) az alsó frontfogak extrúziója(6 esetben, 17,6%) és az alsó állcsont disztális régiójának csontlebontódása (16 esetben, 47%) volt látható a felvételeken.A röntgenfelvételek alapján kiszűrt betegek közül három esetben került sor klinikai vizsgálatra, ami minden esetbenigazolta a röntgenfelvételen látott jellegzetességeket.A kombinációs szindróma gyakorisága saját beteganyagunkban lényegesen kisebb volt, mint más tanulmányokban,ismeretének klinikai jelentősége azonban nem elhanyagolható.

Background/Aim. Determination of correct working length is one of the keys to success in root canal treatment. It provides efficient canal cleaning and shaping, a three-dimensional chermetic obturation and an optimal healing procees following root apex formation. The aim of this work was to evaluate and compare the accuracy and applicability of working lengths determined in permanent immature teeth in vivo using different clinical methods. Methods. The research was conducted at the Dental Clinic of Vojvodina in Novi Sad, the Department of Pediatric and Preventive Dentistry. A sample of 30 canals of young permanent teeth were selected for the research. Inclusion criteria were: a need for endodontic treatmant, young permanent teeth, teeth with incomplete apex formation according to Demirijans stages F and G determined on radiography. Exclusion criteria: more than 3 years from eruption, pathological and iatrogenic resorption of the apex. The canal lenght was measured first on the initial radiograph used later as the parameter for comparison with various clinical methods. Results. The greatest average difference of measured working lengths was found by using electroodontometry and the paper point method afterwards. Regarding individual measurements, the most unprecise reading was with electroodontometry and tactile method up to 5 mm difference, and 4.6 mm was the maximal deviation for radiographic method. A deviation was defined by matching the measurements with a canal length measured on the initial radiograph. Our results showed that there was a difference between observed methods, although there was no statistical significance. Conclusion. The radiographic method and tactile method stand out as dominant methods for odontometry in permanent immature teeth, thanks to highly accurate readings, while the electroodontometry is considered the most unreliable method for determining working length in immature permanent teeth.

Kratak sadržajUvod. Erozije zuba predstavljaju gubitak tvrde zubne supstance, hemijskim putem, bez uticaja bakterija. Prema klasifikaciji Svjetske zdravstvene organizacije tretiraju se kao oboljenje. Sve veća pažnja se usmjerava na pojavu erozija kod djece zbog učestale konzumacije kisele hrane i napitaka. Cilj istraživanja je bio da se utvrde i uporede navike u ishrani djece sa erozijama i bez erozija, ispita stepen gubitka tvrde zubne supstance i osjetljivost zahvaćenih zuba, utvrdi nivo rizika i potreban terapijski postupak i ispita informisanost roditelja o mogućim uzrocima erozija.Metode. Istraživanjem je obuhvaćeno 40 djece, oba pola, uzrasta od 6 do 15 godina. Ispitanici su činili dvije grupe: A -djeca sa erozijama i B -djeca bez erozija. Upitnike za ispitivanje navika u ishrani popunjavali su roditelji. Za dijagnozu erozija, procjenu gubitka tvrde zubne supstance i procjenu nivoa rizika radi odgovarajuće terapije korišćen je BEWE indeks (Basic Erosive Wear Examination), a za dijagnozu osjetljivosti SCHIFF indeks (Schiff Cold Air Sensitivity Scale).Rezultati. Djeca sa erozijama češće konzumiraju voćne sokove u odnosu na djecu bez erozija (p = 0,035). Utvrđena je statistički značajna razlika između mišljenja dvije grupe roditelja o štetnom dejstvu voćnih sokova (p = 0,037). Najveći gubitak tvrde zubne supstance bio je početni (75%), najviše je zahvatao stalne zube.Zaključak. Značajno veći procenat djece sa erozijama je pio voćne sokove u odnosu na djecu bez erozija. Procenat roditelja djece bez erozija, koji je znao za štetno dejstvo voćnih sokova na zube, bio je značajno veći od procenta roditelja djece sa erozijama. Erozijom su češće bili zahvaćeni stalni u odnosu na mliječne zube, a kod 75% ispitanih zuba dijagnostikovan je početni gubitak tvrde zubne supstance. Erozije se javljaju u ranom dječijem uzrastu. Informisanost roditelja i djece o štetnom djelovanju kisele hrane utiče na pojavu i prevenciju erozija u dječijem uzrastu.Ključne riječi: erozije zuba, voćni sokovi, mješovita denticija