Background Blood donation is a prosocial altruistic act that is motived by the mechanisms that underlie altruism (e.g. warm-glow, reciprocity, fairness/trust). Because there is consistent evidence that altruism and its mechanisms show cross-cultural variability, in the present paper we make the case for a cross-cultural perspective in blood donor research. MethodsWe analyse a subset of variables from a larger study, with samples drawn from seven countries (England, Malta, the Netherlands, Australia, the USA, Hungary, Italy: average N per country = 282). This subset of variables focuses on health (organ donor registration) and non-health (volunteering, donating money) philanthropy, family traditions of helping and moral outrage as predictors of blood donor status.Results We show two cross-cultural universals: (1) organ donor registration in opt-in countries is positively associated with blood donor status and (2) nonhealth philanthropy is generally unrelated to blood donor status. We also show two country-specific effects: (1) a family tradition for helping is associated with blood donor status in Italy only and (2) moral outrage is a predictor only in the USA. ConclusionsWe contend that these findings provide proof of principle why a cross-cultural perspective on blood donor behaviour is needed.

Az önkéntesség végzése mögötti motivációs rendszer azonosítása régóta a tudományos kutatások fókuszában áll. Jelen tanulmányunk célja, hogy az utóbbi évtizedek ez irányú kutatásainak főbb irányait összehasonlító keretben, integratív céllal bemutassa. Továbbá megvizsgálja azt, hogy a különböző szükségletek kielégítése hogyan függ össze az önkéntesség időtartamával, intenzitásával, az önkéntesség élményeinek feldolgozásával. Eredményeink szerint az önkéntesség végzése mögött meghúzódó motivációs struktúra megértését segíti, ha változatos szemléleti keretből vizsgálódunk. Ennek érdekében a kétirányútól (altruisztikus-énorientált, explicit-implicit, öndeterminációs elmélet) a multimotivációs (funkcionális szemlélet) elméletek felé haladva elemezzük, hogy az önkéntes tevékenységek és fogadó szervezetek sokszínűségének, a velük való megelégedettségnek, a munkavégzés eltérő intenzitásának és gyakoriságának egyaránt meghatározó szerepe van a motivációs struktúra egyéni változásaiban, és az arra irányuló döntésre, hogy az egyén meddig folytatja az önkéntes tevékenységet. A kurrens kutatások alapján úgy tűnik, hogy a legtöbb önkéntes vegyes motivációs bázist mutat (altruisztikus és énorientált), továbbá, hogy explicit és implicit, valamint extrinzik és intrinzik motívumok egyaránt szerepet játszanak a proszociális elkötelezettségben. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy az önkéntesség motivációs háttere nagy egyéni változatosságot mutat, idővel változhat. Mérése során a felszíni struktúrák nagy mintákon történő vizsgálatára alkalmas kérdőíves módszertant érdemes a mélyebb struktúrák azonosítását is lehetővé tevő kvalitatív módszertannal kiegészítenünk.

IKT-attitűdök, online internet-használati kérdőív

Háttér és célkitűzések Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse és rendszerezze a hospice önkéntesség lélektani vonatkozásait vizsgáló kutatások elmúlt évtizedekben született eredményeit, különös tekintettel az önkéntes tevékenységeinek, személyiség- és motivációs hátterének kutatásaira. Módszer Tudományos adatbázisokban történő kulcsszavas keresés és a téma szempontjából releváns magyar (Kharón Thanatológiai Szemle) és angol nyelvű közlemények (n = 60) kiválasztása után azok szisztematikus szakirodalmi áttekintése különböző témák alapján (motivációk, személyiség, észlelt kihívások, stressztényezők). Eredmények A kutatások nagy része kiemeli, hogy míg a hospice szolgáltatások elkezdése, majd később folytatása is jelentős összefüggést mutat a magas szintű altruisztikus motivációkkal (pl. társadalmi felelősségvállalás, mások fájdalmának enyhítésére irányuló vágy, proszociális értékek kifejezése, morális felelősség), addig az egoisztikus motivációk (pl. önértékelés növelése, személyes növekedés, szociális kapcsolatok, karrier) főként az önkéntesség kezdeti szakaszában fontosak, és a hosszú távú önkéntessé válás során már kevésbé meghatározónak tekinthetők. Bár a személyes érintettség (pl. egy hozzátartozó halála vagy saját betegség) gyakori motívum az önkéntesség elkezdésének hátterében, a hosszú távú önkéntessé válásra az önkéntesként megélt tapasztalatok (a valahová tartozás érzése, jelentőségteljes munka végzése és a hospice team tagjaival való hatékony együttműködés) gyakorolják a legjelentősebb hatást. Az önkéntesek személyiségvonásait vizsgálva az életkori vagy nemi sztenderdekhez, illetve az önkéntes tevékenységeket nem végzőkhöz képest általában magasabb Extraverzió, Barátságosság és Nyitottság, valamint alacsonyabb Neuroticizmus pontszámokat találunk. Természetesen az további vizsgálat tárgyát képezheti, hogy ez az eredmény az önkéntesség hatására jött létre, vagy eleve azok jelentkeztek önkéntesnek, akik ezekkel a pontszámokkal voltak jellemezhetőek. Ugyancsak összekapcsolódik a hospice önkéntességgel a magasabb empátiás törődés, gondoskodásigény és szociális nézőpontváltásra való képesség is, amelyek nélkül a nehéz érzelmi helyzetekkel (kliensek elvesztése, nővérektől és hozzátartozóktól érkező elutasítás) való hatékony megküzdés elképzelhetetlennek tűnik. Következtetések A hospice önkéntesség egy magas frusztrációs toleranciát, folyamatos önismereti munkát és hatékony megküzdési módokat igénylő önkéntességtípus. Ennek lélektani szempontú vizsgálatakor egyaránt figyelembe kell vennünk az önkéntes személyre és az önkéntesség haszonélvezőjének pszichés jellemzőire gyakorolt hatást.

Some international researches has proven that Hungarian students are below the desired level regarding the application of acquired knowledge in many areas. In recent years competence based education includes knowledge, attitudes and abilities, gained ground in Hungarian schools. Our research aims to analyze the sustainability of some competence based, alternative education programs in Hungarian public education. Additional objectives include: revealing the opinion, examining the impact, exploring the related experience of students, parents, and teachers towards the following competence-based education programs: „Student Cognition” „Lesson Differentiation”, „Project Based Education”, „Epochal Education”, „Cooperative Education” and „ICT tools”. Questionnaire was used as a research method, applying SPSS to evaluate our data. The survey was carried out in a public school which takes part in the dissemination of competence based trainings. Sample consists of 158 participants. Results: applying these practices students and teachers are more effective to discuss their problems, the quality of education improves. Meet the students’ age characteristics, establish better measurement and evaluation system, clearer rules. Adapt to the students’ abilities/skills increasing their self-sufficiency and performance orientation. Consequently, the new practices can be appropriate to meet the challanges of public education in the 21st century. Key words: Hungarian students, Hungarian public education, competence-based education programs.