The combination of antifungal therapy, repeated surgical interventions and granulocyte colony-stimulating factor resulted in good clinical response. Four month after discharge he is alive and doing well.

We report a case of a 41-year-old female patient presenting with watery diarrhoea and myalgia in the winter-season. Before her symptoms started she had participated in a pig slaughtering with her family. Some of the family members also became ill. On her physical examination periorbital odema and myalgia were found. Eosinophilia, hypalbuminaemia, elevated lactate dehydrogenase and creatin kinase levels were detected on laboratory investigations. The clinical picture, the laboratory findings and background epidemiological data implied the diagnosis of trichinellosis and albendazol was started. Serum gained on the 22nd post-infectious day turned out to be equivocal for trichinellosis. For this reason and because of the refractory fever a muscle-biopsy was done. Granulomatous myositis described by histology and Trichinella seropositivity from the repeated serum sample on the 62nd post-infectious day finally confirmed the diagnosis. During the course of the disease, we experienced elevation of troponin I suggesting myocarditis, but it was accompanied neither with abnormal ECG signs nor characteristic symptoms. Almost a century ago, a case report was published in Hungarian with a similar introduction. Trichinellosis in that epidemic setting led to the death of five people. Orv Hetil. 2019; 160(24): 952–957.

Célkitűzés: Az ocularis graft versus host betegség allogén hemopoetikus őssejt-transzplantáció után kialakuló krónikus szemfelszíni gyulladás. Retrospektív tanulmányunkban a 2013. és 2022. február között klinikánk szemfelszíni ambulanciáján megfordult, szemfelszíni graft versus host betegségben szenvedő páciensek adatait dolgoztuk fel. Módszerek: Az anamnesztikus adatok rögzítése után összegyűjtöttük a szemszárazságra utaló tüneteket, a blepharitis jeleit, a kötőhártya belövelltségének és hegesedésének mértékét, valamint a szaruhártya károsodásának súlyosságát. Feljegyeztük az alkalmazott terápiás módszereket, és felmértük a betegek állapotának változását a követési idő alatt. Eredmények: A vizsgált időszakban nyolc ocularis graft versus host betegségben szenvedő beteg állt kezelésünk alatt (2 nő, 6 férfi, életkor 33,3±11,6 év). A szemfelszíni graft versus host betegség a transzplantáció után 5-36 hónappal jelent meg. A szemészeti érintettséget minden esetben megelőzte a szisztémás ocularis graft versus host betegség kialakulása. 5 betegnél a szemszárazság, 3-nál a fényérzékenység volt a vezető panasz. Subconjunctivális hegesedést 4, symblepharont 1 betegnél észleltünk. A corneafelszín enyhébb eltéréseit 4, súlyosabb károsodását 3 betegnél találtuk. A kezelésként a könnypótláson túl saját savó cseppet, fluorometholon-tartalmú szemcseppet, könnypontdugót, terápiás kontaktlencsét, illetve cyc­losporintartalmú szemcseppet alkalmaztunk. A fél évtől 7 évig terjedő követési idő alatt betegeinknél a szemfelszín állapota javult, illetve különböző súlyossági stádiumban stabilizálódott, egyiküknél késői szövődményként bakteriális corneafekély kapcsán teljes limbális őssejt-elégtelenség következett be. Következtetések: Ha az ocularis graft versus host betegséget időben, a kezdeti stádiumban felismerjük és a beteget megfelelő kezeléssel látjuk el, a beteg komfortérzete jelentősen növelhető és a szemfelszín állapota stabilizálható. Későn felfedezett és gondozásba vett betegeknél irreverzibilis károsodás következhet be, ami az életminőséget jelentősen rontja.