A szerző művelődéstörténeti kontextusba ágyazva vizsgálja, hogy az 1968-as esztendő "nagy eseményei" (gazdasági reform Magyarországon, diáklázadás Franciaországban, a "prágai tavasz" és leverése) miképp tükröződtek a hazai pedagógiai gondolkodásban és gyakorlatban. Igazolható-e, hogy a "reformista" és "ellenreformista" konfl iktus mellett megjelent a "dogmatikus baloldal" és az "újbaloldal" párviadala is? Kulcsszavak: gazdasági reform, diáklázadások, prágai tavasz, nevelésügy Th e author examines -imbedded into cultural history -how the "big events" of 1968 in Europe (that is, the Hungarian economic reform and its curbing, the student revolution in France and its pacifi cation, the "Prague Spring" and its defeat) manifested themselves in the Hungarian pedagogic mentality and practice. Is it possible to prove that the duel of the "dogmatic left" and that of the "new left" appeared parallel to the confl ict between the "reformists" and the "counter-reformists"?

(Freinet, 1972; Kerschensteiner, 1912; Gáspár, 1977; Loránd és Mihály, 1985) lett a jellegzetes, bár ugyancsak sajátos "megújulási" válasz volt az iskolafunkció szűkülése is (Mihály, 1980). Vannak irányzatok, amelyek az iskolát ontológiailag tartották, tartják idejétmúltnak (vagy éppen eleve ártalmasnak), ez az irányzat jut el Illichcsel szólván az "iskolát-lanított társadalom" víziójáig (Illich, 1971; Holt, 1971). A praxis -és a követő elmélet -természetesen megteremtette a két törekvés szintézisét is, mondhatni a hegeli formulával: "megőrizve szüntette meg" az iskolát; úgy átalakítva, hogy már alig ismerni rá az ősformára (ecole de la Rue, city as school (Ferran, 1977) l. Bárdossy, Kovácsné és Tratnyek, 1993). Más vonatkozásban, de határozottan más iskolaképet rajzol -nem kisrészt az iskolán kívüli világgal való szerves kapcsolatrendszerével -a heterogén életkorú "tanulókat" foglalkoztató, több árnyalatban kibontakozó felnőttoktatás is.Írásunk középpontjában a háromféle válasz -teóriában és praxisban is megmutatkozó -összefüggéseinek az elemzése áll. Dolgozatunkban felvetjük, hogy a hagyományos nevelésfilozófiai, neveléstörténeti, iskolakutatási szemléletmódok mellé új diskurzusokra van szükség a jelenségvilág árnyalt feltárására, s új megközelítésre az iskola jellegéből adódó problémák kezelésére.

On the occasion of the 500th anniversary of the Reformation, this essay analyses those educational innovations in the history of central European education that were introduced by the Church reform in the 16th century, following these modernizations and their further developments through the spreading of the universal school systems in the late 18th and early 19th centuries. Drawing examples from the innovations in the college culture of the period, the author emphasises that those pedagogical values established in the 16th century are not only valid today, but are exemplary from the point of view of contemporary education. From these the author highlights: pupils' autonomy (in the form of various communities), cooperation with the teachers and school management and the relative pluralism of values.

This short description reviews the basic characteristics of the Hungarian school system and its problems. It speaks of the newly mandatory made institution of extended school and tries to outline two possible ways that are in front of the Hungarian school system.