We present the first Corynebacterium associated therapy resistant granulomatous mastitis successfully treated with negative pressure wound therapy (NPWT). Our patient had received five different courses of antibiotic therapy, and three surgical explorations before NPWT was introduced and resulted in healing. For a successful treatment, the use of targeted antibiotic therapy, steroid therapy and in case of progressive disease, wide excision is required. When this results in a large wound cavity, NPWT seems an effective and innovative option.

Three electrosurgical tissue-sealing devices (EnSeal ETSDRC-01, LigaSure LS1500 and Thunderbeat TB-0535PC) were compared regarding sealing time (ST), maximum working temperature (WTmax) and the total (MTZtotal) as well as the collateral microscopic thermal injury zone (MTZcollat) using laparoscopic handpieces 5 mm in diameter on four types of tissue (liver, mesentery, cross striated muscle and spleen) in an in vivo porcine model. LigaSure had the lowest mean ST in spleen, mesentery, muscle and liver, followed by Thunderbeat and EnSeal with significant differences between all types of tissues and devices. The significantly lowest mean WTmax was obtained for EnSeal in mesentery, muscle and liver. LigaSure and EnSeal operated at the lowest temperature in spleen without a significant difference between them. Thunderbeat produced significantly higher temperature peaks in all cases. The lowest mean MTZtotal was caused by LigaSure and EnSeal in spleen, mesentery and muscle without significant differences between them, followed by the significantly higher values of Thunderbeat. Nevertheless, Thunderbeat produced the significantly lowest mean MTZtotal in the liver. EnSeal produced the lowest mean MTZcollat in the liver, followed by LigaSure and Thunderbeat showing significant differences. EnSeal and LigaSure produced the lowest mean MTZcollat in the spleen, mesentery and muscle without significant differences between them, followed by the significantly higher values of Thunderbeat. Based on the results of this study, Thunderbeat seems to be more invasive to tissue integrity (even without the activation of the ultrasonic scissor function) than EnSeal or LigaSure, that operate at lower temperatures and were found to cause negligible collateral thermal damage.

No abstract

Összefoglaló. Bevezetés: Napjainkban az őrszemnyirokcsomó felkeresésének legelterjedtebb módszere a radioizotópos és kék festékes kettős jelölés, emellett azonban több más jelölés is alkalmazható. Az indociánzöld-fluoreszcencia ígéretes nyirokút-térképezési módszer, mely a találati arányát tekintve – irodalmi adatok alapján – összevethető a radioizotópos módszerrel. Módszer: Osztályunkon 2020. 03. 31. és 2020. 04. 15. között 10, emlőrák miatt operált betegünknél alkalmaztuk az indociánzöld és a kék festékes kettős jelölés módszerét az őrszemnyirokcsomó felkeresésére. Eredmények: A 10 operált betegünknél összesen 17 őrszemnyirokcsomót azonosítottunk és távolítottunk el. 16 őrszemnyirokcsomó jól festődött indociánzölddel (találati arány: 0,94; 95%-os konfidenciaintervallum [CI ]: 0,73–0,99), míg kék festékkel 9 jelölődött (találati arány: 0,53; 95%-os CI: 0,31–0,74). A szövettani feldolgozás során összesen 2 őrszemnyirokcsomó bizonyult áttétesnek, ezek közül 1 kék és fluoreszcens volt, 1 pedig csak kék festékkel jelölődött. Következtetés: Kezdeti, kis esetszámnál nyert tapasztalataink alapján az indociánzöld jelölés emlőrák során végzett őrszemnyirokcsomó-biopszia esetén jól használható kettős jelölési módszer részeként, kék festékkel kiegészítve. A módszer találati aránya, valamint fals negatív aránya irodalmi adatok alapján nem különbözik szignifikánsan a radioizotópos jelölés módszerétől. Orv Hetil. 2021; 162(8): 293–297. Summary. Introduction: The current practice in sentinel lymph node biopsy for breast cancer is the radioisotope and blue dye dual labelling technique, however, other mapping methods are also available. Indocyanine green fluorescence is one of the best alternatives of the standard technique, with detection rates comparable to those of the radioisotope method. Method: Between 31. 03. 2020 and 15. 04. 2020, a total of 10 sentinel lymph node biopsies for breast cancer were performed using the indocyanine green fluorescence and blue dye dual technique. Results: 17 sentinel lymph nodes were detected and removed in total, from which 16 showed explicit fluorescence activity (detection rate: 0.94; 95% confidence interval [CI]: 0.73–0.99), whilst 9 where blue (detection rate: 0.53; 95% CI: 0.31–0.74). During histopathological examination, 2 sentinel lymph nodes proved to be metastatic, from which 1 was fluorescent and blue, the other was blue only. Conclusion: Regarding our early experience based on a small number of patients, indocyanine green fluorescence, used together with blue dye as part of a dual technique, is a usable method for sentinel lymph node mapping. Based on data from the literature, the detection rate and the false-negative rate of the indocyanine green fluorescence method shows no significant difference from the radioisotope mapping technique. Orv Hetil. 2021; 162(8): 293–297.

BevezetésA tervezett colorectalis műtétek előtti bélelőkészítés évtizedek óta vitatott téma a sebészeti gyakorlatban. Az utóbbi másfél évtizedben a bélelőkészítés szükségességéről, illetve annak kivitelezéséről számos rangos közlemény jelent meg. Munkacsoportunk célja volt egy országos felmérést végezni a jelenlegi, hazai gyakorlatról, illetve rövid áttekintést nyújtani a legfontosabb, releváns irodalmi adatokról, nemzetközi ajánlásokról.Anyag és módszerekA szerzők online kitölthető, anonim kérdőív kitöltésére kértek fel 50 hazai, colorectalis műtéteket végző sebészeti osztályt. A 40 munkacsoport által kitöltött kérdőív adatait a jobb colonfél, bal colonfél, illetve a rectum tumorai esetére külön-külön dolgozták fel.EredményekAz eredmények alapján a bélelőkészítés módjában országosan rendkívül nagy szórás mutatkozik: a jobb colonfél esetén 7-féle, a bal colonfél esetén 3-féle, a rectum műtétei esetén szintén 3-féle kombinációban alkalmaznak valamilyen előkészítést.KövetkeztetésekA hazai gyakorlatban alkalmazott bélelőkészítési módok nagyfokú heterogenitást mutatnak, melyek vélhetően főként egyéni tapasztalatokon alapulnak. A legtöbb centrum esetén a gyakorlat eltér a jelenlegi nemzetközi ajánlásoktól. Megfontolandó lenne a témában egy hazai konszenzusdokumentum kidolgozása.