Magyarországon a major amputációk száma mintegy két és félszeresen haladja meg a nyugat-európai átlagot. Az amputált betegek fele cukorbeteg. A diabeteses lábszövődmények patomechanizmusa összetett: az okok közül a diabeteses neuropathia, a perifériás érszűkület, a láb statikai és dinamikai változásai, a külső trauma és a fertőzés szerepe emelhető ki. Ezek egy adott beteg esetén egymással különböző mértékben kombinálva vannak jelen. A nemzetközi tapasztalatok szerint a teljes cukorbeteg népesség rendszeres szűrésével azonosíthatók a veszélyeztetett egyének, akiknek szervezett gondozása jelentősen csökkenti az évente kialakuló új lábsebek számát. A diabeteses lábszövődmények eredményes ellátásának feltétele, hogy a végtagi ischaemia és az infekció kezelése, a konzervatív sebészeti beavatkozások és a láb tehermentesítése egyidejűen megvalósuljon. Hazánkban a jövő megkerülhetetlen feladatai közé tartozik a podiáterek bevonása a betegek gondozásába és a multidiszciplináris munkacsoportok országos hálózatának kialakítása annak érdekében, hogy a diabeteses betegek körében csökkenjen az alsó végtagi amputációk száma.

Chronic non-healing lower extremity ulcers represent a significant burden for the patient and society. Periwound breakdown delays wound healing, worsens patients’ quality of life, and increases the costs of wound treatment. Damage to the periwound area may result from moisture-associated skin damage, medical-adhesive related skin injury, contact dermatitis, and infections. Essential elements of preventing periwound complications are identifying predisposing risk factors for periwound damage, regular assessment of the condition of the periwound area, proper wound treatment technique, and exudate control. Timely detection and rapid multidisciplinary treatment of complications are necessary

No abstract

No abstract

Az emlőtumorhoz társuló lymphoedema kialakulása jelentős életminőség-romlással és szövődményekkel járhat. Kialakulásában a sebészeti beavatkozás mellett szerepet játszik a kombinált terápia – sugárkezelés, kemoterápia, endokrin terápia – és egyéb olyan hatások is, melyek a nyirokfunkció további károsodását idézik elő (például sérülés, fertőzés, gyulladás vagy szisztémás betegség). Az emlőtumorhoz társuló lymphoedema a daganat kezelése után többnyire nem azonnal jelentkezik, akár évekkel később aktiválódhat, ezért különösen fontos az onkológiai gondozás részeként a nyirokoedema szűrése az időben történő diagnosztizálás és a megfelelő kezelés érdekében. A nagy rizikójú betegcsoportokban a szubklinikai vizenyő korai észlelésére irányuló prospektív surveillance program javíthatja az életminőséget. Jelenleg az emlőtumorhoz társuló lymphoedemában elsőként komplex fizioterápiás kezelés javasolt, amely a diagnózis után minél hamarabb elkezdendő. Az onkológiai rehabilitáció keretében a korai kezelés után a betegek élethosszig tartó gondozása szükséges. Áttekintésünkben bemutatjuk az emlőtumorhoz társuló lymphoedema patofiziológiáját, konzervatív kezelését és a terápia új irányait. Orv Hetil. 2022; 163(23): 902–910.