E tanulmány a „középosztály” mibenlétének problémáját a tőke-munka-viszony felől vizsgálja. A „középosztály” koncepciójával szembeni bírálatának fő oka, hogy az – a látszat ellenére – nem a relacionális osztályelemzés kategóriája. Hiába szerepel benne az osztály fogalma, nem alkalmas viszonyalapú osztályelemzésre, hiszen nem feltárja, hanem elfedi a tőke-munka-viszonyt. A „középosztály” helyett e tanulmány ezért a tőke-munka-viszony­ban köztes, illetve közvetítő helyzetű osztályok fogalmát vezeti be. A „középosztály” a demok­rácia és a piacgazdaság bázisaként és feltételeként jelenik meg. Azt az eszményt fejezi ki, amelynek teljesülése esetén jólétben és szabadságban, bőségben és biztonságban élve feloldódnak az osztályellentétek, mert munkás és vállalkozó, közalkalmazott és cégvezető, köztisztviselő és cégtulajdonos egyaránt osztozhat az anyagi-fogyasztói jómód és a polgári életforma bőségében. A „középosztályhoz” társított tisztes jómód, biztos egzisztencia, stabil életkeretek, anyagi jólét, képzettség és műveltség, önállóság, függetlenség, autonómia és „polgári” erények – közéleti-politikai aktivitás, civil kurázsi, széles látókör, józan mértéktartás – távolról sem azonosak azon életkörülményekkel, amelyek között a félperifériás társadalmak tőke-munka-viszonyában köztes, illetve közvetítő helyzetű osztályai ténylegesen élnek. A „középosztály” eszménye elsősorban arra alkalmas, hogy kifejezze e köztes-közvetítő osztályok felzárkózási ambícióit és politikai projektek ideológiai kötőanyagaként szolgáljon.