Arguably, social media provides a new playground for the ever-expanding processes of neoliberal subjectivation in accordance with social or ethical standards such as the principles of performance and pleasure, competitiveness and consumerism vis à vis the general population. According to relevant data analyzed in the context of this research, any corresponding model anticipating such tendencies may seem to have limited validity in the context of Hungary, applying to certain segments of the population (aged 18–35) using social networking sites, but not necessarily a general experience. Thus, the present paper offers a theoretical and a Hungarian youth-focused empirical framework based on contemporary experiences for understanding the domestic nuances of real or perceived processes of neoliberal subjectivation.

Abstract:Apart from the evident attributes and tendencies of digital media that justify the social and politico-economic criticism of understanding their structure and relevant mechanisms, under certain circumstances they indeed show traits of effective online mobilisation for (sub)political participation. Two case studies are given to demonstrate the mobilisation potential within digital media in the context of ethnic identity-related (sub)political engagement, and to juxtapose such qualities with other patterns conditioned by large-scale politico-economic and international power-related structures and agendas. Such findings that confirm the understanding of digital media as platforms and applications for organic and uncompromised online participation and networking can support reclaiming digital media's optimist aspirations to be a public sphere. Herein a via media is proposed between digital optimism and digital pessimism in support of earlier nuanced approaches to the social functions of digital media, which indeed correctly recognised the limits of online environment as a hypothetical public sphere, thus can be referred to as digital realist.

A kiber-utópianizmus diskurzusa az utópianizmus, a technológiai determinizmus, a szociális konstruktivizmus és a politikai gazdaságtan(-kritika) dialektikus kölcsönhatásai mentén jött létre. E teóriák jellemzői – lett légyen szó erősségekről, hagyatékról, vagy gyengeségekről – kiindulópontul szolgálhatnak a kibertér tulajdonságainak a történelmi előzmények tágabb kontextusában történő megvitatásához.

A transznacionális vállalatok és a vonatkozó termékláncok, ideértve a szétpermeteződő információs és kommunikációs technológiákat is, globális térhódításának a huszadik-huszonegyedik századi tapasztalatai a jelenség történelmi, nemzetközi politikai gazdaságtani és geopolitikai kritikai vizsgálatának a relevanciáját sejtetik. A számítógép-alapú kommunikáció röppályája a kapitalista fejlődésbe ágyazódik, amely magába foglalja a technológiai korszerűsítést, az államilag előmozdított piacliberalizációt, a „hagyományos” médiaágazatok összefonódását az újakkal és a hálózatokkal, valamint a mindezt kísérő intézményes struktúrák kiépülését. E tanulmány a második világháború után lendületet kapó, majd a hidegháború lezárulásával átmenetileg globálisan is élre törő, valamint a kétezres évek első évtizedében véget érő, és e kihívásokra folyamatosan válaszokat kereső amerikai nagyhatalmi és transznacionális perspektívák viszonyát, kölcsönhatásait és feltételezhető összjátékát vizsgálja. --- State and corporate perspectives on computer-based communication and the digital media economy This paper seeks to present an overview of the multi-stage transformation of the digital and increasingly internet-focused media economy over the last three decades. Accordingly, it outlines the main structural, organisational and operational features of the media’s convergence, telecommunications and computer technology, and ar¬gues that, in light of the foregoing, any sharp distinction between the ‘old’ and ‘new’ players in the media sector seems somewhat misleading and requires a more nu- anced approach. It then moves on to the current changes in the power relations of the digital media and information economy on the global stage.

Az információs és kommunikációs technológia (IKT) poszt-foucault-i nézőpontból játszóteret kínál a folyamatosan bővülő neoliberális pszichopolitikának olyan kapcsolódó társadalmi, illetve etikai normái érvényesítése mentén, mint az innováció, a fogyasztás, a teljesítmény és az élvezet, a vállalkozói szellem maguk a szubjektumok által is hovatovább elsajátított elvei. E diskurzust és normatív logikát a maga eszményeivel különféle online és offline reprezentációs minták testesítik meg egy virtuális kultúrában, amely végeredményben az adatgyűjtés hatósugara alá esik. Jelen tanulmány elsődlegesen egy olyan bevezető, provokatív elméleti felütés, amely keretet kínál mind későbbi interdiszciplináris, mind szűkebb értelemben vett társadalomkritikai és szociálpszichológiai vizsgálódások számára.