E tanulmány célja magyar nyelven összefoglalást adni a remény mint lélektani konst ruktum elméleti hátteréről, vizsgálati módszereiről, különféle megközelítések, hangsúlyos kutatási irányok egybevetésével, továbbá integratív igényű definíciót kínálni a nemzet közi és hazai eredmények figyelembe vételével. Az eredmények gyakorlati hasznosíthatósága is kifejtésre kerül. A remény mint személyiségjellemző a jövendőre, és az egyén számára értékes, de nem túl távoli cél elérésére irányuló várakozás, amelyet általában a nem kielé gítő jelen állapot indukál. A reményteliség szintje érzelmi, kognitív, motivációs, viselke déses és környezeti összetevői révén növelhető. Szerepe a kapcsolati kommunikáció gaz dagságában, a munka, szellemi, és sportteljesítményben, és nem utolsó sorban a betegségekből felgyógyulás és a poszttraumás növekedés folyamatában érhető tetten.

No abstract

Tanulmányunk a bosszúviselkedés személyi, kapcsolati és szituatív meghatározóit elemzi, áttekintve a vonatkozó, legfõképpen személyiséglélektani és szociálpszichológiai irodalmat. Áttekintésünkben nemcsak azokra a tanulmányokra támaszkodunk, melyek a bosszúállás jelenségét tekintik tárgyuknak, de azokra is, amelyek a megbocsátásét. Tesszük ezt azért, mert a két jelenség igen erõsen összekapcsolódik, annak ellenére, hogy nem egymás ellentétei. A bosszúvágy és bosszúállás multifaktoriális természetének bemutatása mellett kü-lönös hangsúlyt kap e viselkedés folyamatjellegének és a lelki egészségre gyakorolt hatá-sainak bemutatása. Az idõi lefutás elemzésekor, és a lelki egészségre gyakorolt hatás leírásában is kitüntetett figyelmet szentelünk a bosszúálló viselkedéshez kapcsolódó rágó-dásnak, a ruminációnak. Kifejtésre kerül, miért is olyan fontos a segítõ, illetve terápiás kapcsolatokban a bosszúviselkedés természetének megismerése.Kulcsszavak: bosszúvágy, bosszúállás, rumináció, megbocsátás, személyiségtényezõk A BOSSZÚ JELENSÉGKÖREA sérelmeiért megfizetõ ember egy összetett, emberi mûködéseiben talán érthetõ, ugyanakkor morálisan vitatható cselekedetekbe bonyolódó jellemként él hétköznapi tudatunkban. Milyen álláspontot képvisel a bosszúvi-selkedésrõl a pszichológia tudománya; kikre, milyen helyzetekben, milyen * Levelezõ szerzõ: dr. Kis Médea, Debreceni Egyetem, Megelõzõ Orvostani Intézet, 4028 Debrecen, Kassai út 26/b.

No abstract

Kutatásunk egy közeli kapcsolatban elszenvedett sérelmet megjelenítő hipotetikus helyzetben vizsgálta a személyek (N = 237) becsült megbocsátási valószínűségét a sértő fél jóvátételi törekvéseinek és a válaszadó személyek reményteliségének függvényében. Jóvátételi kezdeményezésként a kapcsolat fontosságát hangsúlyozó szolidaritás-kifejezést, a veszteséget helyrehozni kívánó cselekedetet, valamint a sértett önértékelésének a támogatását különböztettük meg, a megbocsátásnak pedig a jóvátételi igényekről (a bosszúról) való lemondáshoz kötődő aspektusát emeltük ki (vagyis lemondani a kapcsolat meglazításának, a kárpótlásnak és a saját önbecsülés megtámogatásának az igényéről).Manipulált független változóinknak jellemzően az önálló hatását mutattuk ki, melyek közül a szolidaritás kinyilvánításáé fordítottnak, a másik két jóvátételi adományé viszont a megbocsátást valószínűsítőnek mutatkozott. A jóvátételi lépések a reménytelenebb személyek esetében különösen is pozitív hatásúak. Eredményeink gyakorlati implikációi is megjelenítésre kerülnek.