A talaj tápanyagmérlegek 1970-es évek elején bekövetkezett pozitívvá válása óta talajainkban a mérlegszámítások szerint átlagosan mintegy 800 kg P2O5- és kb. ugyanannyi K2O-mutrágya hatóanyagtöbblet halmozódott fel egy hektár mezogazdasági területre számítva. Az ország eltéro adottságú pontjain beállított mutrágyázási tartamkísérletek alapján fajlagos feltöltési mutatók számíthatók. Ezek alapján becsülheto, hogy a talajban maradó mutrágya-hatóanyag mennyiség várhatóan milyen mértéku oldható P- és K-növekedést kell, hogy eredményezzen. Az 1970-es évek elején mintavételezett üzemi táblákon - 26-31 év elteltével mintegy 250 mintavételi nyomvonalat ismételten felkeresve - mintát vettünk és a vizsgálati adatokat az elso mintavételezés óta légszáraz állapotban megorzött minták újravizsgálata során nyert adatokhoz hasonlítottuk. A légszáraz állapotban tárolt minták újravizsgálata azt is bizonyította, hogy a tárolás alatt a mintákban az oldható P- és K-tartalom nem változott szignifikánsan. Az expozíciós ido alatt az üzemi táblákon a feltalajban az AL-oldható P2O5-tartalom átlagosan 60-80 mg/kg, az AL-oldható K2O-tartalom pedig 65 mg/kg értékkel növekedett. Üzemenként az eredmények jelentos szórást mutattak. Az oldható P- és K-tartalom növekedés mutrágyázási tartamkísérletek fajlagos feltöltési mutatóival való összevetése azt mutatta, hogy foszfor esetében a számított és mért értékek nem térnek el lényegesen. Az üzemi területek oldható K-tartalmainak növekedése azonban lényegesen, többszörösen nagyobbnak bizonyult, mint az a mérlegek alapján indokolt lenne. A jelenség magyarázatát abban látjuk, hogy a kálium körforgalmában fontos szerepet betölto növényi maradványok nagyobb mértékben kerültek vissza a talajba, mint ahogy azt a mérleg számításánál figyelembe vettük. Az 1970 körül vett feltalaj- és altalajminták oldható P- és K-tartalmi különbsége alapján becsült biológiai felhalmozódás, a barna erdotalajok kicsi K-felhalmozódása kivételével, hasonló nagyságrendu, mint a mutrágyázás hatására végbement növekedés. A mutrágyázás hatására a szántott réteg alatt kismértéku oldható P- és K-növekedés 35-40 cm-ig volt megfigyelheto.

A Szigetköz és a Mosoni-síkság eltemetett humuszos réteg folttérképének újabb pontosított változatát készítettük el 3 m mélységig terjedő fúrások segítségével. A jellemzőnek ítélt szelvények eltemetett humuszos rétegei mintáiból a radiokarbon kor vizsgálatokat az MTA ATOMKI Környezetanalitikai Laboratóriuma végezte. Több mint 2000 szelvény vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a szelvények kb. 25%-ában található eltemetett humuszos réteg, amelyeknek kevesebb, mint 20%-a van a felszín közelében. Azok a szelvények, amelyekben egynél több eltemetett humuszos réteget találunk a Dunaremetétől Lébényen át Győrzámolyig vezető félkör mentén helyezkednek el, délre eltávolodva a Mosoni-Duna jelenlegi vonalától. Ebben a sávban a talajképződést biztosító nyugalmi szakaszok után periodikusan visszatérő elöntések történtek. A félkör által határolt területen belül ilyen ciklikusság hatása nem volt megfigyelhető. A Duna és a Mosoni-Duna közelében az eltemetett humuszos rétegek kora 1–2 ezer év, távolabb a legrégebbi mért radiokarbon kor 4 ezer év körül volt. Ez közel azonos a Győr-tatai teraszvidéken egy lejtőhordalék talaj mélyen eltemetett humuszos rétegében mért korral. A Szigetközben a több eltemetett humuszos réteget tartalmazó zónában a periodikus nagy hordalékszállítási ciklusok 500–1000 évente ismétlődtek. A terület déli részén, Lébény környékén a viszonylag vékony, de ciklikusan megjelenő hordalékszállítások a korábbi 7–10 ezer éves hansági tőzegre rakódtak le. A vizsgálati adatok segíthetnek a terület földtani és emberi településtörténeti kutatásában is.

Összegyűjtöttük a Szigetközre vonatkozó és az eltemetett rétegek kimutatását is lehetővé tevő talajfeltárások adatait és azokat szükség szerint további helyszíni vizsgálatokkal egészítettük ki. A használható korábbi feltárások helyei a Szigetközben egyenetlenül oszlanak el, a Mosoni-síkságon pedig majdnem teljesen hiányoznak, ezért ott különösen sok kiegészítő vizsgálatra volt szükség. Végül több mint 2000 talajszelvény 150 cm mélységig terjedő vizsgálatának adatsorait tekintettük át. A feltárások helyeinek koordinátáit digitális állományba rögzítettük. Saját feltárásaink helyeit GPS segítségével azonosítottuk, a más forrásból származó korábbi feltárások koordinátáit talajtérképek és topográfiai térképek egybevetésével határoztuk meg. A digitalizált pontokból térinformatikai szoftver segítségével, Thiessen poli-gonok képzése útján állítottuk elő a folthatárokat. Az eltemetett humuszos talajrétegek vizsgálata során megállapítottuk, hogy azok többnyire mélyen helyezkednek el, humusztartalmuk általában nem nagyobb, mint a feltalajé, foszforhiányosak, biológiailag inaktívak, oldható mikroelem-tartalmuk réti dinamikára utal. Környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, jelenlegi helyzetükben hagyásukat tartjuk célszerűnek. Az elvégzett radiokarbon meghatározások alapján megállapítható, hogy az eltemetett rétegek keletkezése a különböző helyszíneken 3-4 ezer éves időtartamban történhetett. A területi elterjedésre vonatkozóan megállapítottuk, hogy foltokban vannak ugyan, de összes területük a Szigetköz mintegy 20%-át lefedi a korábbi 3-4%-os becsléssel szemben. A Szigetköz belső területén az eltemetett humuszos rétegű foltok félköríves, vagy orsós elrendeződését véltük felfedezni. A Mosoni-síkságon Bezenyétől Kimléig a Mosoni-Duna mentén alkotnak majdnem teljesen összefüggő sávot. Kimlétől Öttevényig ez a sáv félkörívben egészen Lébényig, a Rábca hordalékkúpjáig jut el, megkerülve a Mecsér alatt lévő nagy pleisztocén eredetű foltot.

No abstract

Borsó és napraforgó jelzőnövényekkel, 1 kg talajt tartalmazó edényekben végeztünk tenyészedény-kísérletet az 1970-es évek elején, az intenzív műtrágyahasználat kezdetén vett és tárolt talajmintákkal, valamint 30 év elteltével ugyanazokról a helyekről gyűjtött párjukkal. A minták karbonátos talajok (csernozjomok) esetén 6, nem karbonátos talajok (savanyú barna erdőtalajok) esetén pedig 13 mintavételi körzetet reprezentáltak. A virágzásig nevelt növények mintáit elhamvasztottuk és megmértük a P-, K-, Ca-, Mg-, Na- és B-tartalmukat. Korábbi talajvizsgálati adatainkkal egyezően, a savanyú talajokon termesztett növényminták szárazanyagában igen jelentős B-tartalom csökkenés volt mérhető. A mostanra kialakult és vélhetően állandósult helyzetben a savanyú talajokon termesztett növények B-tartalma most már lényegesen kisebb, mint a karbonátos talajokon termesztetteké. Az ebből adódó estleges egészségügyi hatások vizsgálata indokolt lenne. A növények P-tartalma is növekedett, követve a talaj oldható P-tartalmának változását. Ez felveti annak a nagy valószínűségét, hogy jelenleg és még sokáig a növények Zn és más P-antagonista mikroelem-tartalma tartósan alacsony marad. A K-műtrágyázás olyan módon csökkentette a növényi szárazanyag Mg-, Ca- és Na-tartalmát, hogy emellett a növények K-koncentrációja nem minden esetben követte a talajok nagyobb K-ellátottságát. Vizsgálataink szerint tehát a tartós intenzív műtrágyázás hatására lényegesen megváltozott a termesztett növények elemösszetétele, ami a hosszú utóhatás időszakra is állandósult. A változásoknak táplálkozás-egészségügyi hatásai is lehetnek.