The purpose of this study was to evaluate changes in biomarker and synovial parameters following autologous osteochondral transplantation (AOT) in the equine stifle joint, to test the hypothesis whether synovial parameters would show significant differences at selected time points following the surgery (at days 3, 14, 60 and 180) compared to baseline level (at day 0). Surgical intervention was performed in both stifles of nine horses (n = 18). The joints were randomly assigned to operated and sham-operated groups. Grafts 8.5 mm in diameter were harvested from the femoropatellar (FP) joint under arthroscopic control and the medial femorotibial (MFT) joints had AOT using mosaicplasty (MP) instrumentation, while the sham FP and sham MFT joints underwent arthroscopy and miniarthrotomy without transplantation, respectively. Synovial fluid (SF) parameters were evaluated at days 4, 14, 60 and 180. Data were analysed by two-way repeated-measures analysis of variance (ANOVA), and P < 0.05 was considered significant. During the first 10-14 days after surgery, lameness of degree 2-3/5 [American Association of Equine Practitioners (AAEP) scores] was present, which disappeared after 60 days. Joints with transplantation showed significant increases in synovial white blood cell count (WBC), total protein (TP), substance P, C1,2C and CS846 epitope concentration at day 3 compared to baseline and shamoperated joints (P < 0.05). These parameters returned to the baseline values by two months after surgery and remained within normal levels at 6 months postoperatively.

Absztrakt: Bevezetés: A csípőarthroscopia mint minimálinvazív eljárás egyre nagyobb szerepet tölt be a csípőízületi megbetegedések diagnosztikájában és kezelésében. Vizsgálatunkban a csípőarthroscopiának az osztályunkon kialakult gyakorlatát és az ezzel kapcsolatos kezdeti tapasztalatainkat mutatjuk be. Célkitűzés: Célunk az volt, hogy osztályunk műtéti protokolljába illesszük a csípőarthroscopia eljárását, mert az irodalom áttekintése után, valamint külföldi tanulmányutak tapasztalatát átgondolva reális és sikeres technikának tartjuk ezt a beavatkozást. Módszer: Az osztályunkon 2017. 01. 01. és 2019. 04. 15. között történt 29 csípőarthroscopia eredményeit vizsgáltuk a pre- és posztoperatív, módosított Harris-csípőpontérték (modified Harris hip score – mHHS) összehasonlításával. A műtéteket 30 fokos optikával, jellemzően standard behatolási kapukból végeztük. A műtéti indikáció jellemzően a csípőütközési (hip impingement) szindróma volt. Eredmények: Izolált ’cam’ (bütyköstengely) típusú deformitást 3, izolált ’pincer’ (csipesz) típusú deformitást 9, kevert deformitást 13 esetben észleltünk. A 13 férfi és 16 nő átlagéletkora 44,1 év volt. Legfiatalabb betegünk 22, a legidősebb pedig 60 éves volt. A műtét után az mHHS szignifikáns javulását észleltük mind az F-, mind a Student-féle t-próba szerint. Következtetés: A csípőarthroscopia megfelelő alternatíva a csípő számos betegségének műtéti kezelésében. A ’learning curve’ (tanulási görbe) hosszabb ugyan, mint más ízületek tükrözése esetén, a beavatkozás megfelelő szakmai felépítésével azonban a szövődmények kockázata csökkenthető, ezáltal a csípőarthroscopia megoldás lehet a csípő számos megbetegedésének ellátásában. Orv Hetil. 2020; 161(9): 340–346.

Background: The (UKA) is performed as an alternative to total knee arthroplasty (TKA) and high tibial osteotomy for unicompartmental osteoarthritis. Objectives: We examined whether the tolerable range of component malalignment is narrower in obese (BMI > 30) than in nonobese patients. Methods: We performed 163 consecutive all-poly medial UKA from 01/01/1995 to 31/10/2003. We examined 83 patients (88 knees) at a minimal follow-up period of 10 years. We examined the correlation between limb-and component malalignment and clinical outcome separately in the obese (67 knees) and nonobese (21 knees) group. Results: The 10-year prothesis survival was 92.8%, and 9 UKA were converted to total knee arthroplasty. The average time to revision was 84.44 (48 to 144) months. The 8 obese and 1 nonobese patients had slightly higher BMI (33.47) than the 83 long-term followed patients (31.72). In each of these 9 patients, knee score and functional score were poor. At every revision, we used stems and augments. In the obese group, the prosthetic joint space depression correlated with fair and poor knee and functional scores, the prosthetic joint space elevation is correlated with degenerative changes in lateral tibiofemoral joint. Conclusions:In the obese group, we noted at least 2 mm of prosthetic joint space depression in all of the 8 failured knees, and 4 mm or more than 4 mm in 6 cases. We hypothesize that the reason fot the subsidence of tibial component is the increased loading because of prosthetic joint space depression. The result of this study suggests that tibial component positioning which provides an optimal level of prosthetic joint space reduces the risk of failure in medial UKA, prevents degenerative changes in lateral tibiofemoral joint, and provides better long-term clinical outcome.

No abstract