A Hétfogás Emlékezet Teszt az agysérülést szenvedett személyek vizuális és téri-vizuális emlékezetének komplex vizsgálatára jött létre. A feladat során a hétköznapi élethelyzetekhez hasonlóan jelentésteli vizuális ingeranyagot alkalmazunk. A teszt hét „fogásból”, hat felismeréses és egy felidézéses részfeladatból áll. Az első hat feladattal az emlékezet idői szerveződése, az inger gyakoriságának hatása, az emlékezeti gátlás és a proaktív interferenciahatás, míg a hetedik részfeladattal az incidentális téri vizuá­lis emlékezet vizsgálható. 86 egészséges és 135 agysérült személy adatait hasonlítottuk össze. A mennyiségi és minőségi elemzések szignifikáns különbséget mutattak a két csoport memóriateljesítménye között mindegyik részfeladatban. Az agysérülés lokalizációja szerint kialakított csoportok a helyes válaszok, a téves riasztások és a hibák típusai alapján jól elkülöníthetőek. A jobb oldali hátsó sérültek mutatták a leggyengébb teljesítményt mindegyik részfeladatban. A 7. „fogás” érzékeny leginkább a jobb agyfélteke sérülésére. Minőségi analízissel meghatározott speciális hibatípusok (perszeverációk, késleltetett aktivációk, jelentőség eltűnése, közömbös inger túlértékelése, téri struktúra elvesztése) főként az agysérült személyekre jellemzőek. A Hétfogás előnye, hogy alkalmas mind az emlékezeti folyamatok gyors szűrővizsgálatára, mind ezen folyamatok részletes elemzésére. Nemcsak neuropszichológusok alkalmazhatják tehát eredményesen ezt a vizsgálóeljárást, hanem minden olyan szakember, akinek feladatai közé tartozik a vizsgált személy em­lé­kezeti folyamatainak objektív felmérése.

No abstract

No abstract

Students who go into a profession such as psychology often characterize traits such as empathy and compassion to a higher degree than those outside those fields. However, they are also vulnerable to empathy-and compassion-fatigue which can lead to them being unable to provide compassion to both self and others (Beaumont et al., 2015). In countries such as Turkey and Sri Lanka, where psychology is an emerging field, understanding these traits in student populations can provide insight on how to provide support in these professions. Participants were recruited from Sri Lanka and Turkey divided into psychology students (Sri Lanka: n=25 Age M=22.5 SD=2.9, Turkey: N=109 Age M=21.4 SD=1.2) and non-psychology students (Sri Lanka: N=26 Age M=27.3 SD=9.4, Turley: N=38 Age M=20.4 SD=1.6). The Sri Lankan data also included Buddhist monks who practiced mindfulness meditation (N=22 Age M=20.4 SD=4.9). The participants completed an empathy-compassion task and the Self-Compassion Scale (Neff, 2003). The study found no difference in empathy between the groups in either country, but there was a difference between psychology students in Sri Lanka and Turkey t(198)=2.772, p=.006. While there was no difference in compassion between the groups in Sri Lanka, there was a difference in Turkey t(126)=2.175, p=.032. There was difference for self-compassion in Sri Lanka t(49)=-2.332, p=.024 but not in Turkey. There was also a significant difference of selfcompassion between psychology students and Buddhist Monks in Sri Lanka (t(45)=-2.735, p=.009). The results suggest that there is a need to support student psychologists in developing these traits.

No abstract