Munkánk a neveléstudomány területén egyre nagyobb hangsúlyt kapó tévképzetek világának megismerésére vállalkozik. Nincs lehetőségünk minden terület téves elképzeléseivel foglalkozni, így a kutatásunk középpontjában az egészséggel kapcsolatos tévképzetek állnak. Külföldi vizsgálatok bizonyítják, hogy az emberek egészséggel kapcsolatos tévhitei befolyásolják azt, hogy egy adott betegség kapcsán milyen terápiát fogadnak el, milyen orvosi szolgáltatást vesznek igénybe, illetve azt is, hogy milyen életmódot folytatnak. Ezen kívül komoly befolyásoló hatással van az előbb említettekre az, hogy milyen ismereteket adnak át egymásnak az emberek (Leventhal, Leventhal, & Robitaille, 1998;Moorman & Matulich, 1993). Mindez azt mutatja, hogy az egészséggel kapcsolatos tévhitek megléte olyan befolyásoló tényező, amellyel foglalkoznunk kell, különösen mivel ilyen irányú magyar vizsgálatokról nincs tudomásunk.Az egészség tudományos kategória és hétköznapi fogalom egyszerre. A tudományos evolúció az egészségfogalom paradigmaváltását hozta, a betegség hiányából kiinduló egydimenziós, objektív, organikus, individuális, statikus értelmezést felváltotta a pozitív, többdimenziós, szubjektív, személyes, szituatív és dinamikus megközelítés (Benkő, 2011). Pozitív abban a tekintetben, hogy nem valaminek, nevezetesen a betegségnek a hiányából indul ki, hanem a testi, lelki, szociális, spirituális és ökológiai jóllétet helyezi középpontba (WHO, 1948). Már az előbb említett tényezők kiemelése is jelzi, hogy többről van szó, mint a testi egészség; a többdimenziós megközelítést még személetesebben foglalja össze a holisztikus egészségfogalom a maga testi, mentális, érzelmi, spirituális, társas és társadalmi dimenzióival (Benkő, 2019;Naidoo & Wills, 1999). Szubjektív és személyes, mivel az objektív, orvosi úton kimutatható tünetek megléte vagy hiánya ellenére magunk tapasztaljuk meg jóllétünket, éljük meg állapotunkat és érezhetjük magunkat rosszul vagy jól. Szituatív, mivel életkörülményeink is befolyásolják egészségünket, és dinamikus, mivel folyamatosan változik a személy és környezete kölcsönhatása révén. Antonovsky (1979) munkásságának köszönhetően a patogenetikus (betegségközpontú) orientációt felváltotta a szalutogenetikus (egészségközpontú) értelmezés, mely modern szemléletben a betegségek okainak keresése helyett az egészség megőrzése, koherenciaérzetünk fejlesztése áll (Benkő, 2016(Benkő, , 2019.