Napjainkban jelentősen felgyorsultak a kutatás-fejlesztési és innovációs (K+F+I) folyamatok az ugrásszerű fejlődés és magasabb jólét ígéretét hordozva, azonban előre nem szándékolt, a társadalom számára kedvezőtlen mellékhatások is kapcsolódhatnak hozzájuk. E negatív kísérőjelenségek kezelése legtöbbször csak az innovációs eredmények megjelenése után lehetséges, viszont a beavatkozás ekkor már általában megkésett és igen költséges. Ennek lehetséges preventív válaszaként alakult ki a felelősségteljes innováció gondolatköre, azonban a napi szintű K+F+I folyamatokba történő integrálása még komoly kihívás. Egy közel egy évtizedes, dokumentált eredményekkel rendelkező módszer a társadalmi-technikai integrációs kutatás, amely több esetben hatékony segítséget nyújtott a felelősségteljes innováció gyakorlati alkalmazásában: alaplogikája szerint a társadalomtudományi szempontokat integrálja a természettudományi kutatásokba. E módszert eddig kizárólag praktizáló, aktív kutatók körében alkalmazták, így nincs információ arról, hogy a módszer hogyan alkalmazható a jövő kutatógenerációja körében. Ezért e kutatás célja a jövő természettudós kutatógenerációjának felelősségteljes innovációval kapcsolatos attitűdjének feltárása. Ehhez a szerzők a társadalmi-technikai integrációs kutatás módszerét vették alapul, és az 1995 után született (kései Y, valamint Z generációs) jövő természettudós kutatógenerá-ciójának tagjait vonták be vizsgálatukba. Az eredmények alapján javaslatot tesznek az innovációmenedzsment számára a természet-és társadalomtudományi integráció lehetséges lépéseire, ezen keresztül pedig a felelősségteljes innováció gyakorlati alkalmazására kutatói pályára készülő egyetemi hallgatók körében.

Bár az autonóm járművekkel (AV) kapcsolatos kutatások túlnyomó többsége technológiai és természettudományos jellegű, egyre több társadalomtudományi kutatás van folyamatban e témában. Ezek igen gyakran mutatnak rá az AV-kkel kapcsolatos bizonytalanságok és megválaszolatlan kérdések igen széles körére. A társadalom és az AV viszonya nem korlátozódik csupán arra, hogy az ember hogyan viszonyul magához az autonóm járműhöz. Az autonóm járművek tömeges elterjedése ugyanis mindennapi életünk – ma még kevésbé érzékelhető – jelentős átalakulásával járhat: várhatóan változnak az utazási szokások, az üzleti modellek, a hálózatok, a városszerkezet, az utcakép, a napi rutinok stb. Mindezek következményeként jelentősen felértékelődik a társadalom és az AV-technológia komplex viszonyrendszerének megértése. A fentiekből kiindulva jelen elméleti kutatásunk célja szakirodalmi áttekintés, melynek során arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan járulhat hozzá a felelősségteljes innováció az önvezető járművek elterjedéséhez, és hogyan segíthet a felelősségteljes innováció megközelítése az autonóm járművek elfogadásában? Kutatásunk távlati célja egy olyan társadalmi-technológiai integráció megalapozása, amely maximalizálja az autonóm technológia előnyeit és minimalizálja annak hátrányait.

A kutatás-fejlesztés és innováció (K+F+I), valamint a regionális versenyképesség között pozitív irányú kapcsolat régóta közismert. A felgyorsult technológiai folyamatok és az egyre erősödő innovációs kényszer ugyanakkor egyre több esetben vezet olyan innovációs eredményekhez, amelyek közép vagy hosszú távon nem szándékolt negatív mellékhatásokkal járnak. Ez a globális megatrend vezetett a felelősségteljes innováció1 fogalmának felértékelődéséhez, melynek célja – leegyszerűsítve – az innovációs outputok nem szándékolt negatív mellékhatásainak minimalizálása. Amennyiben ezt a megközelítést beemeljük az ismert versenyképességi modellekbe, és a hagyományos K+F+I fogalomrendszere helyett a felelősségteljes innováció logikáját alkalmazzuk, akkor a korábbiakhoz képest egy komplexebb képhez juthatunk. Jelen tanulmány célja annak koncepcionális átgondolása, hogy a K+F+I és a regionális versenyképesség közötti közismert pozitív kapcsolatot milyen módon befolyásolja az, ha a kutatás-fejlesztés és innováció a felelősségteljes innováció fogalomrendszerében történik. Azt találtuk, hogy rövid távon a felelősségteljes innovációs modell relatív csökkenést, közép vagy hosszú távon viszont relatív növekedést eredményez a térségi versenyképességben az általános K+F+I modellhez viszonyítva.