Amióta 1978-ban megszületett az első in vitro fertilizációs (IVF) kisbaba, világszerte rengeteg csecsemő fogant lombikbébi-eljárás segítségével. A tanulmány azt tárgyalja, hogy az eljárásban résztvevő páciensek beszámolóiban milyen etikai keretekkel találkozhatunk, és ezek miként jelennek meg az embrióval kapcsolatos döntéseik során. A cikk arra is kitér, hogy a meddőségi klinikán dolgozók mit kommunikálnak a páciensek felé, és ez miként befolyásolhatja gondolkodásukat. A kutatás keretében 20 félig strukturált interjú készült páciensekkel Magyarországon, valamint megfigyeléseket is végeztünk egy meddőségi klinikán. Manapság, amikor számos biopolitikai döntés a páciensekre hárul, lombikeljárásuk során is egy sor különféle, gyakran nehéz döntést kell meghozniuk. Az interjúkra támaszkodva a cikkben bemutatjuk, hogy a kérdezettek lombikeljárásról folytatott diskurzusában a domináns etikai keret a gyógykezelési etikai keret volt. Ennek a keretnek fontos jellemzője az embrióhierarchia: az interjúalanyok többsége különböző módokon konstruálta meg az embriókat az idő, a helyük és a biológiai jellemzőik függvényében, illetve elsősorban annak megfelelően, hogy azok miként tudtak hozzájárulni a kezelési céljukhoz. Az interjúalanyok beszámolói és a terepkutatás alapján kísérletet teszünk arra, hogy rekonstruáljuk, miként erősítheti tovább ezt az etikai keretet a klinikai környezet. A megerősítés többek között nyelvi kódok, vizuális tartalmak segítségével, valamint ontológiai manipuláció alkalmazása révén (amikor a biológiai entitásokat lényegileg más jellegűként prezentálják a pácienseknek aszerint, hogy milyen sorsot javasolnak számukra) valósult meg. A domináns etikai keret mellett tárgyaljuk a diskurzusokban jelentkező kisebbségi etikai kereteket is.

No abstract