Video-assisted thoracoscopy (VATS) is gaining on thoracic surgery, having newly developed devices next to endostaplers for haemostatic and airtight sealing of lung parenchyma. Though the bipolar electrothermal Ligasure has good results for pulmonary wedge resection, its literature is small in numbers. Authors compared Ligasure and endostapler for pulmonary wedge resection of solitary pulmonary nodules (SPN). Authors performed a retrospective analysis of 44 consecutive patients. The indication of operation was non-verified SPN in all cases. They carried out pulmonary wedge resection for 22 patients with Ligasure-Atlas and 22 patients with ETS Flex endostapler via VATS. Authors examined the gender, average age (62 vs. 49 years), mean hospital stay (6.6 vs. 6.8 days), average operation time (55 vs. 50 min), number of complications (2 vs. 1), average drainage time (2.8 vs. 2.7 days), average fluid loss (190 vs. 160 ml), and instrumental costs (367 euro vs. 756 euro) of both groups. They accomplished the histological analysis of the coagulated lung parenchyma as well. According to the results, the Ligasure-Atlas is eligible for pulmonary wedge resection. The method is safe, easy to use, having minimal rate of complications. It can moderate costs of operation, compared to endostaplers.

Electronic chest drainage systems are easy-to-use, portable and safe, offering objective data of the amount of postoperative air leak, and visualize the trends in graphical format, too. Importantly, early mobilization contributes to cost reduction. In combination with VATS technique surgical stress is significantly reduced as well as postoperative recovery is shortened.

Authors introduce the case of a 64-year-old male patient with fulminant isolated necrotizing fasciitis of the chest wall, complicating empyema thoracis of unknown origin. The patient's co-morbidities were hypertension, ischaemic heart disease, atrial fibrillation with oral anticoagulation. The real etiology was revealed post mortem, due to the rapid progression. The autopsy demonstrated that the fasciitis was caused by a small blunt thoracic trauma (haematoma), not emerged from patient's history and was not visible during physical examination. Authors review diagnostic pitfalls, leading to delayed recognition in addition to this very case. After quick diagnosis surgical debridement, targeted wide spectrum antibiotics and maximal intensive care are the basic pillars of the management of necrotizing fasciitis.

The authors discuss a case of a 63-year-old woman, who presented with dysphagia, 17 years after radical mastectomy for breast cancer. CT scan showed a juxta esophageal mediastinal tumour. A biopsy via right thoracotomy revealed a metastatic adenocarcinoma of the oesophageal wall from the previous breast carcinoma. Minimally invasive oesophageal intubation was used for palliation. Hormonal manipulation and radiotherapy was commenced postoperatively. The patient was well after eight months follow-up. A combination of high clinical suspicion with EUS and deep oesophageal biopsy can lead to the correct diagnosis of this very rare clinical entity. The biology of metastatic breast cancer may demand palliation by oesophageal intubation or stenting combined with adjuvant chemo, radio or hormonal therapy in such instances.

Absztrakt: Bevezetés: A szerzők elemzik a bevezetést követő hét évben tüdőrák miatt végzett minimálisan invazív (video-assisted thoracic surgery – VATS) lobectomiák sebészi technikáját, eredményeit és onkológiai utánkövetését. Anyag és módszer: 2011. június 23. és 2017. december 21. között 173 VATS lobectomia történt 105 férfi, illetve 68 nőbetegnél. Az átlagéletkor 64,1 év, az átlagos műtéti időtartam 130 perc volt. Eredmények: Konverzió 8 esetben történt, háromszor vérzés, háromszor érfali nyirokcsomó infiltráció, illetve két alkalommal hörgővarrat-elégtelenség miatt. A posztoperatív első 3 hétben elhúzódó áteresztést 20 esetben észleltek, emiatt tíz reoperatio történt (hét újbóli VATS, három thoracotomia), tíz eset drainage-ra szanálódott. Két haematomakiürítés történt VATS-szal, illetve egy elektromos kardioverzió pitvarfibrillatio miatt. Perioperatív halálozás nem volt. A 164 eltávolított malignus tumorból 5 metastasis volt. Szövettani megoszlás alapján 110 adenocarcinoma, 32 planocellularis carcinoma, 6 kissejtes neuroendocrin carcinoma, 4 differenciálatlan tumor, 4 carcinoid, 1 szinkron adenocarcinoma és planocellularis carcinoma, 1 szinkron adenocarcinoma és kissejtes neuroendokrin carcinoma, illetve 1 carcinosarcoma igazolódott. 118 beteg kapott adjuváns kemoterápiát. A tumorok stádiuma: IA 40, IB 53, IIA 29, IIB 16, IIIA 21 eset volt. A betegek átlagos utánkövetési ideje 19,5 hónap volt. Ezalatt 9 betegnél lokális recidivát, 27 betegnél távoli metastasist észleltünk (11 tüdő- [3 multiplex], 10 csont-, 6 agyi, 3 máj- [1 multiplex], illetve 3 mellékvese-metastasis). Szimultán tüdőmetastasisokkal 2 esetben lokalizált pleuracarcinosis is igazolódott. Következtetés: Fenti időszakban a VATS lobectomia bevonult az osztály rutinműtétei közé. A korábbi nyitott műtétek axillaris thoracotomiából történő végzését az anterior technika elsajátításában előnyösnek érezzük. A betegek onkológiai gondozása során észlelt lokális recidivák, távoli metastasisok megjelenése korrelál a szakirodalom hasonló adataival.