A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának Közbiztonsági Tanszéke és a Pozsonyi Rendőrakadémia Rendészettudományi Tanszéke (Akadémia Policajného zboru v Bratislave, Katedra policajných vied) az elmúlt évek során jól működő informális kapcsolatban állt egymással. Kölcsönös konferencia meghívások, publikációk megjelentetése, egymás intézményeibe történő látogatások történtek, és a jövőre nézve is tervben vannak hasonló események mindkét tanszék munkatársai részéről. Jelen tanulmányunkban ezen kiváló kapcsolat állomásaként a 2018 májusában lezajlott szakmai látogatás tapasztalatainak rövid bemutatására vállalkoztunk.

Magyarország nagyvárosaiban és különösen Budapesten 2010 és 2020 között többszöri és dinamikus változások következtek be az egyéni közlekedés eszközválasztásában. Nagyarányú emelkedés a kerékpározók között volt tapasztalható először, de ez inkább az évtized első felére volt jellemző, míg a 2010-es évek második felére ennek a közlekedési módnak a részaránya tekintetében inkább a konstans szintre beállt arány lett a jellemző. Az egyéb egyéni mobilitási megoldások is megjelentek. Ezek az eszközök elsősorban elektromos meghajtással rendelkeznek, és a jelen jogi szabályozás szerint nem nevezhetők járműveknek, használójuk is gyalogosként vesz részt a forgalomban, míg menetdinamikájuk, sebességük inkább a kerékpárokéra jellemző. Ezeknek a berendezéseknek a jelenleg tapasztalható térnyerése közlekedésbiztonsági szempontból veszélyeket rejthet, emellett pedig a jogi szabályozás hiányossága is nehezíti a balesetmegelőzési munkát. A COVID-19 okozta vészhelyzet 2020-ban tovább bonyolította a nagyvárosi közlekedés már eddig is változó arculatát.

A közlekedés két meghatározó tényezője a biztonság és a gyorsaság. Mindkét tulajdonság elengedhetetlen abból a szempontból, hogy a közlekedési folyamatok ki tudják elégíteni a társadalom működésének irányából támasztott igényeket. Azonban a két szempont egymással ellentétes irányú hatást fejt ki: a sebesség növekedése a biztonság rovására mehet, míg a biztonság növelése a sebesség csökkentését kívánná meg. Így a közlekedés, különösen a közúti közlekedés tekintetében ez egy optimumkeresési folyamat, amelyet sok tényező befolyásol az egyes járművek átlagos biztonsági színvonalától az infrastruktúra állapotáig. Nem kétséges, hogy nálunk fejlettebb közlekedési kultúrával rendelkező országok szemszögéből a hazánkban 1000 főre vetített közúti halálozások száma magas. Ugyanakkor olyan társadalmak is léteznek, ahonnan nézve a magyarországi közlekedési morál és a közúti biztonság magas szintű. Ebből láthatjuk, hogy egy társadalom által biztonságosnak ítélt közlekedési rendszer valós biztonsága nagy mértékben függ a társadalom belső elvárásaitól is. Ezzel együtt a biztonsági szintek folyamatos növelése alapvető feladat, aminek részét képezi a jelen problémáinak feltárása is. Jelen elemzésben megvizsgáljuk azt az kérdéskört, miszerint hazánk gyorsforgalmi közúthálózata a közúti infrastruktúra- típusokon belül milyen szerepet tölt be közlekedésbiztonsági szempontból.