Hantó Réka: Látássérült személyek mentális lexikona a szóasszociációk tükrében 419 Látássérült személyek mentális lexikona a szóasszociációk tükrében * 1. Bevezetés. A jelen kutatás a látássérültek beszédfolyamatainak pontosabb megismerésére ad lehetőséget. A téma jelentőségét az adhatja, hogy magyar nyelven alig létezik a látássérültek közösségét nyelvészeti célból megközelítő kutatási eredmény, holott a nemzetközi tudományos életben a közelmúltban és jelenleg is számos kutatási projektum (többek között pl. KanJLia et al. 2016;BoTTini et al. 2015; scHinazi et al. 2016; geLd 2014;HugHdaHL et al. 2004;Lassonde et al. 2004) tevékenysége irányul ennek a közösségnek a mélyebb megismerésére. Ezek jelentős része idegtani, neurológiai kiindulópontú vizsgálat (pl. dieTricH et al. 2015;Bedny et al. 2012), más részük nyelvészeti, amelyek főként a hallott szö-veg percepciójának kérdéskörét vizsgálják (pl. HerTricH et al. 2013). Ezeknek a vizsgálatoknak közös jellemzőjük, hogy arra keresik a választ, egy érzékszerv kiesése milyen hatással van az agytevékenységre, milyen mértékű lehet az agyi flexibilitás, más érzékszervek mennyire képesek átvenni a hiányzó érzékelési mód szerepét, valamint a nyelvi tevékenységet hogyan határozza meg más érzékterü-letek működésének felerősödése. A jelen kutatás is ebbe a párbeszédbe szeretne bekapcsolódni azáltal, hogy a látássérült személyek mentális lexikonának műkö-désére vonatkozó pontosabb leíráshoz kíván hozzájárulni.1.1. A mentális lexikon működése és a lexikális előhívás. A mentális lexikon az az agyi tároló rendszer, amelyben a nyelv és a beszéd egységeit, szabályait tároljuk. Három részét szokták elkülöníteni: 1. aktív szókincs, 2. passzív szókincs, illetve 3. éppen aktivált szókincs (gósy 2005: 193-194). Más forrásokban az aktív és passzív szókincs elnevezések helyett az expresszív, illetve receptív kifejezéseket alkalmazzák (LuKács 2014: 539). Az aktív szókincs azoknak a nyelvi elemeknek az összessége, amelyeket az egyén gyakran használ, ezzel szemben a passzív szó-kincsbe azok a nyelvi és beszédjelek tartoznak, amelyek ritkábbak a beszéd során. Az éppen aktivált szókincs azokat az elemeket jelenti, amelyeket az egyén adott beszédhelyzetben aktivál (gósy 2005: 194).A morfológiailag komplex szavak tárolását tekintve kétféle elméletet tartunk számon. Az ún. holisztikus (egészleges) tárolás szerint a hozzáférés gyors, nagy tár-helyet igényel a mentális lexikonban, az új alakok létrehozása analógiás, hasonlósági úton mehet végbe. Az analitikus (elemző) megközelítés azt állítja, hogy a szavak töve van tárolva, és az azokat alakító nyelvtani szabályok. A legtöbb mai modell a kettő párhuzamos működését feltételezi (LuKács-pLéH-Kas-THuma 2014: 222-227).3-4 éves korra valószínűsíthetően kialakulnak az alapvető nyelvspecifikus fonológiai reprezentációk, a szemantikai alapú hálózat szerkezetileg kiépül, a szavak tárolása a felnőtt nyelvi rendszer szerint történik, és a lexikális hozzáfé-rési módok ekkorra már valószínűleg megközelítik a felnőttekét (gósy-Kovács * A szerző ezúton szeretné m...