Annak ellenére, hogy napjainkban a terrorizmus az egyik legfontosabb hazai és nemzetközi biztonsági fenyegetés a  világban, jelen van a mindennapi társadalmi életben és a  rendészeti szervek mindennapi munkájában is, mégsem  tudjuk meghatározni, hogy mi pontosan a terrorizmus, és  mi ellen harcolunk. Nincsen egységesen elfogadott  terrorizmusdefiníció sem a nemzetközi büntetőjogban, sem  a tudományos kutatásokban. A kérdés, hogyha egységesen elfogadott definíció hiányában a terrorizmust tipologizáljuk, jelzőkkel illetjük, vagy fejlődését  hullámokban határozzuk meg, pontosabb képet kapunk-e a terrorizmus jelenségéről. Jelen tanulmány arra próbál rávilágítani, hogy amellett, hogy nincsen egységesen elfogadott és értelmezett nemzetközi büntetőjogi és tudományos definíció a terrorizmusra, a terrorizmus  hullámai, tipologizálása vagy jelzői indokoltak-e, azok a  terrorizmus meghatározásában segítenek-e?

Cél: Annak ellenére, hogy ma a terrorizmus vitathatatlanul a nemzetközi, regionális, nemzeti és humán biztonságot is veszélyeztető egyik veszélyforrás, a tudományos élet is küzd a terrorizmus egységes fogalmának meghatározásával. Az elmúlt évtizedekben a terrorizmussal kapcsolatos kutatások során számos új terrorizmus fogalmat alkottak. Ezek a fogalmak nem tudták létrehozni az egységes, általánosan elfogadott terrorizmus definíciót, és sok esetben csak a terrorizmus jelenségének egy-egy új megjelenési formáját határozták meg. Szinte minden kutató igyekezett saját fogalmat alkotni, melyet nagyban befolyásolt a kutató saját értékrendje, szubjektív megközelítése. A cikk célja, hogy új módon, a fogalmakat a biztonsági tanulmányok Buzan-féle szektorelméletében, az öt szektorba ágyazva bemutassa, megvizsgálja a terrorizmus egységesen elfogadott definiálásának problémáját a hazai és nemzetközi tudományos kutatásokban. Az öt szektor közül külön is kiemelve a társadalmi szektort mint a társadalomtudományokat magában foglalót.Módszertan: A hazai és nemzetközi kutatások terrorizmus fogalmainak ismertetésével bemutatom, hogy az egységes terrorizmus-definíció megalkotásának, melyek a legfőbb akadályai, és választ adjak azon kérdésekre, hogy a terrorizmust hogyan, milyen formában, korlátok és keretek között lehetne meghatározni. A bemutatás teljesen új megközelítésből történik, mert a terrorizmus fogalmát a szektorelmélet felől keresem.Megállapítások: Az egyes szektorokban nincsen egységes, mindenki által elfogadott terrorizmus-fogalom.Érték: A cikk javaslatai új megközelítési módokat mutat be, amelyek szóba jöhetnek olyan terrorizmus-definíciók megalkotásánál, amelyek alapjául szolgálhatnak új és szélesebb körben elfogadott büntetőjogi definíció megalkotása során, és ezek alkalmazhatók a büntetőjog területén.

Az Európai Unióban napjainkban az egyik legfontosabb, a belső biztonságot is veszélyeztető jelenség a politikai erőszak egyik fajtája, a terrorizmus. Ezért mindenképpen szükséges rövid történeti áttekintést követően annak vizsgálata, hogy jelenleg az Európai Unióban milyen módon szabályozott a terrorizmus büntetőjogilag, és az egységes-e, megfelelő-e? Különös tekintettel arra, hogy jelenleg a tudományos kutatások is rávilágítanak azon problémára, hogy hiányzik a terrorizmus egységes fogalmának meghatározása, és ez számos egyéb problémát vet fel, nem csak uniós, de globális szinten is. Erre tekintettel a tanulmányom öt fejezetre bontva mutatja be a problémafelvetést. Első részben a terrorizmus jelenlegi elterjedését mutatja be az Európai Unióban, majd a rövid történeti áttekintést követően külön-külön részletezi az Európai Unió jogalkotásában megjelenő terrorizmus fogalmat, szóhasználatot és a tudományos kutatásokban megjelenő fogalmakat, rávilágítva az egységesség hiányára, és az abból eredő hátrányokra. Végezetül pedig az összegzésben részletezem a szabályozás újragondolásának lehetséges irányait, és javaslatokat fogalmazok meg.

A rovat célja annak a külföldi szakirodalomnak a bemutatása, ami egy válságokkal terhes nemzetközi környezetben a szabadság és a biztonság értékrendjeinek harmóniáját keresi. Az elméleti alapvetést gazdagítja a közrend és a közbiztonság fogalompár szembesítése. A stratégiai kérdések körében találkozhatunk a terrorizmus elleni küzdelem tervezésével. Továbbra is téma marad a világjárvánnyal kapcsolatos külföldi megoldások figyelemmel kísérése, de téma a szociális gondozás és a rendészet együttműködése is. A szerkesztés módszere ebben az esetben is a külföldi szakirodalom lehető legteljesebb, a hangsúlyokat és a kutatási eredményeket híven tükröző bemutatása. Az elkészült recenziók főbb megállapításai megerősítik a rendészeti igazgatásnak azokat a főbb törekvéseit, amelyek a 21. század harmadik évtizedét jellemzik. Ide sorolható a rendőrségi szervezetek reform értékű fejlesztése, a környezet- és klímavédelem feladatainak közbiztonsági összefüggései, a digitális világ biztonságra gyakorolt hatásai. A rovat fő értéke az, hogy a hazai kutatók és a rendészeti gyakorlat szakemberei számára megnyitja az univerzális jelentőségű forrásokat. A kutatási eredmények ismertetése során olyan különös utakat találhatunk, mint a rendőrségi visszaélések elemzése a gépi tanulás útján, a járvány leküzdésére bevethető rendészeti intézkedések lehetőségei a mobil telefonok megfigyelésében. Hasonlóan ritkán előkerülő probléma a szociális munkások és a rendőrségek együttműködése, ami osztrák, belga és portugál gyakorlat alapján kerül ismertetésre.