In today's world, education needs to empower students to become active global citizens who are prepared for 21st century challenges and who can solve local and global problems, thus, who are globally competent. To affect lasting change in our education systems, it seems urgent to incorporate the global perspective as early as in initial teacher training, and nurture globally competent teacher trainees. As essentially teachers decide on what and how they teach, it is worth examining how they develop the knowledge dimension of global competence, i.e., what content they teach for global competence development (GCD). The main aim of this study, involving five university tutors involved in EFL teacher training in Hungary, is to inquire into what topics they deal with for GCD, what attitudes they have towards dealing with these topics, and how they decide on the content in their first-year language development courses. Findings suggest that they deal with a variety of global and intercultural issues in their lessons; however, they tend to avoid certain local ones. Overall, they have a reasonably positive attitude towards these issues. Finally, the participants predominantly consider the connection to the syllabus, students' language level, and personal and student interest important when deciding on what topics to deal with in class.

A jelen kutatás célja egy szakmai továbbképzés-sorozat szerepének bemutatása egy olyan hazai felsőoktatási intézmény angol tanszékének életében, ahol az oktatók részt vesznek mind az anglisztika alapképzésben, mind az angoltanár-képzésben tanuló hallgatók oktatásában, s ahol nem működik módszertani fejlesztőközpont. Leibowitz (2014) értelmezése szerint a szakmai fejlődés (academic development) fogalmának univerzális meghatározása nehéz vállalkozás, mert fogalmi keretei gyorsan változnak, valamint rendkívül kontextusérzékenyek. Ezért a kontextus figyelembevételével jelen esetben a szakmai továbbképzéseket olyan közös szakmai eseményeknek (workshopoknak) tekintjük, amelyeken azonos képzésben oktató tanárok saját pedagógiai készségeik fejlesztését szolgáló tevékenységeket végeznek. Ezek a tevékenységek lehetnek eszmecserék új oktatásmódszertani lehetőségekről, azok aktív kipróbálása védett környezetben, illetve a folytatólagosság tekintetében az egyes, valós tanulási helyzetben is kipróbált módszerek reflektív értékelése. Mivel jelen esetben a továbbképzésekre belső igény mutatkozott, és a részvétel az eseményeken végig önkéntes volt, önszerveződő szakmai továbbképzés-sorozatról van szó. Jelen tanulmány bemutatja, miért döntöttek úgy az esettanulmányban részt vevő tanszék oktatói, hogy önszerveződő szakmai továbbképzéseket szerveznek, valamint több lépcsőben, hosszú távon nyomon követik a résztvevők tapasztalatait. A továbbképzésekre a 2020 tavaszán hirtelen elrendelt intézménybezárások miatt 2020 őszén került sor, majd két lépcsőben, 2021 tavaszán és 2022 tavaszán utánkövető interjúk formájában gyűjtöttük a résztvevők tapasztalatait. Ezt kiegészítve a továbbképzések anyagával, valamint a kutató-résztvevők megfigyeléseivel, a kutatás három fő területre fókuszál: (1) mi motiválta a tanszék oktatóit a továbbképzések megszervezésére és az azokon történő részvételre, (2) milyen meglátásaik voltak a továbbképzésekről (hasznosnak bizonyultak-e, segítették-e a munkájukat), valamint (3) mennyire sikerült hosszú távon integrálni a továbbképzés során megszerzett ismereteket saját tanítási gyakorlatukba.

University instructors' technological-pedagogical knowledge receives much attention in the current professional discourse. This chapter introduces a case study based on a workshop series organised by the members of the language pedagogy department of a Hungarian university for the technological-pedagogical development of the instructors owing to COVID-19-triggered emergency remote teaching. Ten participants took part in the workshops and the study, including the two researcher-participants. Through semi-structured interviews, triangulated with field notes and personal communication, it was found that the members of the department welcomed the workshop series, especially because it was tailored to their needs. The first remote teaching period posed many challenges, but because of the workshops, the instructors felt more secure to experiment with online teaching possibilities and were able to teach higher quality lessons. Participants also reported that the workshop series resulted in feeling a sense of community and that its affordances broadened their technological-pedagogical repertoire.

No abstract