Az a holisztikus szemlélet, amely a posztmodern elméletekben a vizualitás szerepével, "szkó-pikus" 1 jellegével kapcsolatban megjelent, a további értelmezések végtelen skáláját tárta fel. Mieke Bal vizuális esszencializmusnak (visual essentialism) nevezi ezt a kort, amelyben a képek különös erővel kényszerítik ránk jelenlétüket (Bal 2003: 5−32). A kommunikáció-elmélet a képi információk kérdését az 1990-es évektől az újonnan megjelent médiagyakorla-tokkal összefüggésben kezdte el vizsgálni, és ennek hatása aránylag gyorsan megjelent a nyugat-európai és amerikai felsőoktatási képzés szerkezetében is. Az elmélet és praxis ilyen módon történő kapcsolódásai miatt a hagyományos, vizualitást vizsgáló nagydiszciplínák -ikonográfia, művészettörténet és szociológia -szuverenitása 1990 után megszűnt a vizuális kultúra területén, és az interdiszciplináris szemléletre helyeződött a hangsúly (többek között a brit cultural studies, media studies és socio-szemiotika konvergens aktivizálódásával). A mai értel-mezésben használt visual literacy 2 , a képi interpretációhoz kapcsolódó tudások és képességek kutatásának elmélete a 2000-es években alakult ki. A vizualitás jelenlegi, expanzív értel-mezése magában foglalja a képek sokféleségét: arra utal, hogy a modernizmusban, majd a 21. század második felében kialakuló kulturális gyakorlatok (mint az offline és online média és zsurnalizmus, a hír-, PR-és marketingeszközök, a reklám, a politikai kampányhirdetések, a design és az urban design, vagy az adatvizualizáció) a vizuális kommunikáció korábbi alapkérdéseit is megváltoztatták.A címben feltett kérdés forrása Lyotard-nál található, aki A posztmodern állapot című művében (1993) a tudás fogalmának 20. századi feltételeit elemezte. A tudásfogalom termé-szetének modern kori értelmezéséből kiindulva az információközvetítés kommercializálódá-sának és a 21. századi technológiai változásoknak az összefüggéseire keresett válaszokat. Az általa felvetett kérdés -"Who will know?" − eredetileg a tudás birtoklásának és a hozzáférésnek a bizonytalanságaira vonatkozott a társadalmi kommunikációban. A posztmodernben a tudás önmagáért való volta megszűnik, az elme művelése most "értékformát ölt", vagyis az ismeretet eladásra termelik. A tudomány legitimációja -állítja Lyotard − a 20. században a hatalom legi-1 Eredetileg Christian Metz (1982), majd Martin Jay (1988) Metztől átvett terminusa a modernitás látásrendszereit leíró "scopic regime" fogalom. 2 A "Visual Literacy" magyar fordítása is problémás: jelentése többek között az "intelligencia", "kompetenciakészlet", "tudatosság" fogalmakkal, legegyszerűbben a "literáció" kifejezéssel jelölhető.