Kollektív igényérvényesítési mechanizmussal, a csoportos és a reprezentatív típusok különböző fajtáival Európa legtöbb országában találkozhatunk (kivételek például Svájc vagy Csehország, ahol a tömeges jogsértések kezelésére szolgá- ló általános kollektív eljárásokat nem vezettek be). A kollektív igényérvényesítési rendszerek számos jogpolitikai célt szolgálhatnak, melyek közül legjelentősebbnek a joghoz jutás elősegítését, a költségek csökkentését, az igazságügy működésének gazdaságosságát, a felek közötti tényleges egyenlőség biztosítását, az eltérő döntések elkerülését, valamint a gazdasági szereplők viselkedésmintáinak javítását tekinthetjük. A tömeges szinten nyújtott szolgáltatások elkerülhetővé teszik a bírósági eljárások megtöbbszöröződését, ezért egyre fontosabbá válnak. 

A korrupcióval szembeni fellépés hatékony eszközeinek megtalálása szinte minden országban probléma. A lehetséges intézkedések eszköztára folyamatosan bővül, egyre több olyan megoldás születik, amely inkább a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Az integritást veszélyeztető tényezőket igen nehéz pontosan azonosítani. Ennek egyik eszköze, hogy a korrupcióra irányuló vizsgálatokat, illetve kockázatelemzéseket folytatnak. Hazánkban az integritásvizsgálat céljára szolgáló egyik jogintézmény a megbízhatósági vizsgálat. A megbízhatósági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az azzal érintett eleget tesz-e az előírt hivatali kötelezettségének. Ennek megállapítása érdekében a megbízhatósági vizsgálatot végző szerv a munkakör ellátása során a valóságban is előforduló vagy feltételezhető élethelyzeteket hoz mesterségesen létre. Ez a szimulált élethelyzet lényegében csapdaállítást jelent a hatóságok részéről, az úgynevezett kriminalisztikai csapda. A szimulált helyzet akkor éri el a célját, ha az a személy, akiben benne van a jogsértés szándéka, a kialakított szituációt úgy éli meg, mint lehetőséget a remélt javak megszerzésére. Ennek a helyzetnek a legnagyobb veszélye, hogy a tárgyalótiszt fellépése átcsap úgynevezett hatósági felbujtásba, amely már tiltott magatartás. Ez lényegében azt jelenti, hogy a szimulált helyzetben a tárgyalótiszt magatartása alakítja ki azt a belső motivációt, amely hatására a célszemély lényegében belemegy a bűncselekmény elkövetésébe, minthogy kívánná, hogy lehetősége nyíljon rá (agent provocateur). A hatósági felbujtás megítélése kapcsán két irányzat alakult ki a különböző bíróságok gyakorlatában, a szubjektív és az objektív megközelítési módok. A szubjektív személet alapja az úgynevezett prediszponáltság meglétének vizsgálata az eljárás alá vonandó személy oldalán. Az objektív szemléletet alkalmazó bíróságok ezzel szemben azt vizsgálják, hogy milyen volt a hatóság eljárása, vagyis a fedett nyomozó, titkos ügynök, tárgyalótiszt tanúsított-e olyan magatartást, amely túlment a bűncselekmény elkövetése lehetőségének felkínálásán, vagyis provokált-e, ösztönző, aktív alakító szerepe volt-e a bűncselekmény megtörténtében. A tanulmány a megbízhatósági vizsgálat hazai jogintézményének jellemzőit vizsgálja az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának tükrében, majd a bíróság által kialakított jogelvek mentén elemzi a magyar szabályozást, annak megfelelőségét.