A vonatkozó szakirodalom azt képviseli, hogy a szexualitás és a pedagógia összefonódottsága csak szélsőséges (alapvetően botrányos) esetekben jelentkezhet. A szexualitás pedagógiai helyzetekben betöltött pozitív, termékeny szerepéről kevés szó esik. A népmesékben a szexualitás az élet egyik legtermészetesebb részeként jelenik meg. Kutatásunk során arra a kérdésre keressük a választ, hogy Földünk hat lakott kontinensén élő 40 különböző nép meséjében hogyan jelenik meg a szexualitás? Kutatásunk célja, hogy bemutassuk a szexualitás megjeleníthetőségének különböző formáit. A kutatás módszereként a kvalitatív tartalomelemzést alkalmazzuk. A kutatás eredményei rávilágítanak a szexualitás többszempontú megközelítésére, kifejezésének és megjelenítésének lehetőségeire.

A globalizáció folyamatában a személyes kapcsolatokon alapuló közösségek kialakítása egyre nagyobb feladatot jelent a pedagógusok számára. Az emberi közösségeket átható, összefogó szimbolizációs folyamat miatt a szimbólumok segíthetnek a közösségteremtésben (Kapitány, Kapitány 2020). A szimbólum átmenetet is jelöl, amelyben átalakulás történik (Tánczos 2007), ezáltal elősegíthető a tanulók képességfejlesztése is (Kambouri, Pieridou 2016). Az archetipikus szimbólumok beillesztését már javasolják a pedagógiai munkába (Mayes 2020). A szimbólumpedagógia elnevezést olyan pedagógiai módszer alkalmazására használjuk, mely az analógiás gondolkodásmódon alapul és archetipikus szimbólumok által archaikus élmények megtapasztalására ad lehetőséget (Hevesi 2019). Kutatásunkban a szimbólumpedagógiában rejlő lehetőségeket tárjuk fel.

Tanulmányunkban arra a kérdésre igyekszünk választ találni, hogy milyen módon segíthetik a szimbólumok a fenntartható társadalom kialakítását, s milyen lehetőségeket nyújthatnak az új kihívásoknak való megfelelés terén. Környezetelemzők szerint a sebezhetőség (vulnerability) csökkentésében kiemelten fontosak az anyagi valójukban nem megragadható (intangible) örökségelemek, melyek közé sorolhatók a szimbólumok is. Kutatásunkban azon archetipikus szimbólumokat vizsgáljuk meg, melyeket a gyakorlati (például a pedagógiai, pszichológiai) munka során is alkalmazhatónak vélünk. Egyrészről, az archetipikus szimbólumok alkalmazhatóságával kapcsolatban áttekintjük a hazai és a nemzetközi szakirodalomban fellelhető kutatásokat, döntően a 2000. évtől napjainkig tartó időszakot szemlélve. A hazai és nemzetközi kutatások eredményei alapján az archetipikus szimbólumoknak elemezzük a jelentéstartalmait, majd kiemelünk néhányat az általánosan jellemezhető funkciói közül. Emellett példákat keresünk az archetipikus szimbólumok alkalmazásának lehetőségeire, gyakorlati példákon keresztül szemlélve azok vulnerabilitását, azaz válaszadási és helyreállítási képességét. Másodsorban, kísérletet teszünk egy archetipikus szimbólumokat összegyűjtő szimbólumleltár összeállítására, mely során – előre megállapított kritériumoknak megfelelően – kvalitatív tartalomelemzés módszerével vizsgáljuk meg a szimbólumtárakban található szimbólumokat. Célunk, hogy a gyakorlatban is alkalmazható, praktikus szóval jelölhető archetipikus szimbólumok közös funkcióit (például: életerőt adó, újjászületést segítő) megfogalmazzuk, majd ezen funkciókat a mai kor igényei alapján újrafogalmazzuk (például: motiváló, újrakezdést támogató). Kutatásunk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az archetipikus szimbólumok vulnerabilitása megfelelő, mert lehetőséget ad az új kihívásoknak való megfelelésre. Munkánk összegzéseként megállapíthatjuk, hogy az archetipikus szimbólumok olyan örökségelemek, melyeket a közösségek nemzedékről nemzedékre egyrészt átörökítenek, másrészt ezen örökségelemeket – a kollektív tudattalan feltételezésén alapulva – az ember születésétől fogva birtokol. Ezek az archetipikus képek, a jelen kor igényeihez igazítva alkalmazásukat, alakítják az identitásunkat és biztosítják a generációk közötti folyamatosság érzését.

Our knowledge of social interactions, learning motivation and, increasingly, well-being is integrating into today's emerging pedagogical paradigm. We aim to outline a pedagogical model that can help educators in the integration of children with atypical behavior by developing their social well-being. We further aim to use the results of our research to formulate recommendations for professionals (e.g. kindergarten teachers, developmental teachers) on the integration of children with atypical behavior into peer groups. In this interdisciplinary work, we introduce a possible method of inclusion, and outline a pedagogical model which we have named symbol pedagogy. We present exploratory research during which a pedagogical experiment was carried out. The participants in our research were children showing behavioral patterns indicating autism, who found it difficult to integrate with their peers due to their behavioral oddities. The results of our exploratory research indicate that the application of our pedagogical model can help the work of educators who work with children showing behavioral patterns indicating autism, and that the application of symbol pedagogy can contribute to the social well-being of these children.