online, pdf) (Creative Commons) Nevezd meg! -Így add tovább! 4.0 (CC BY-SA 4.0) (Creative Commons) Attribution-ShareAlike 4.0 International (CC BY-SA 4.0) www.belvedere-meridionale.hu

Munkánk célja a Lauermann és Karabenick (2013) által kidolgozott Tanári Felelősség Kérdőív (Teacher Responsibility Scale) és Tanári Hatékonyság Kérdőív (Teacher Efficacy Scale) magyar adaptációja, működésének vizsgálata pedagógusok és pedagógusjelöltek körében. A két mérőeszköz ugyanazokra a területekre fókuszáló négy-négy skálája a következő témaköröket fedi le: tanulói motiváció, tanulói teljesítmény, tanár-diák kapcsolat, tanítás hatékonysága. Adatgyűjtésünk során a pedagógusok online (n=166), a pedagógusjelöltek (n=121) papíralapon töltötték ki a kérdőíveket. A mérőeszközök validitását feltáró és megerősítő faktoranalízissel ellenőriztük, az eredeti mérőeszközök struktúrája mindkét részmintán kirajzolódott. A kérdőívek reliabilitása a pedagógusok (Cronbach-α = 0,67–0,94) és a pedagógusjelöltek (Cronbach-α = 0,69–0,88) körében is megfelelő volt. Mindkét részmintán mindkét kérdőív esetében a diákok motivációjára és teljesítményére vonatkozó skálák átlagai a legalacsonyabbak, ami egybevág a nemzetközi tapasztalatokkal. A kétmintás t-próba alapján szignifikáns a különbség a pedagógusok és a pedagógusjelöltek válaszai között a TFK-n az oktatás skála, az THK-n a tanulók teljesítménye és az oktatás skálák vonatkozásában. Minden esetben a pedagógusjelöltek átlagai magasabbak. Eredményeink alapján a pedagógusok és a pedagógusjelöltek személyes felelősségérzete és énhatékonysága vizsgálható az adaptált kérdőívekkel, így a mérőeszközök alkalmazhatók a témával összefüggő jövőbeli kutatásokhoz, valamint a pedagógusok képzésében, továbbképzésben.

A pedagógusok tanulási motivációról alkotott nézetei kapcsolatban állnak a gyakorlatban alkalmazott motivációs stratégiáikkal, hatást gyakorolnak képzésük eredményességére és befolyásolhatják a tanulókat célzó beavatkozások hatékonyságát. Kulcsfontosságú tehát annak ismerete, milyen módon formálódnak, hogyan befolyásolhatók e nézetek. Tanulmányunk célja a nemzetközi szakirodalomban fellelhető, angol nyelven íródott, bírálati rendszerű folyóiratban megjelent azon empirikus munkáknak az összegzése, amelyek a tanulási motivációval kapcsolatos nézetek változására, befolyásolására fókuszálnak pedagógusok vagy pedagógusjelöltek körében.

Az elmúlt néhány évtizedben a tanulási motivációval foglalkozó kutatások számos, az osztálytermi gyakorlatban alkalmazható eredményt hoztak, azonban ezek a tanári gyakorlatban alig realizálódtak. A jelenség magyarázata vélhetően részben a pedagógusok motivációval kapcsolatos nézeteihez köthető, amely meggátolja a kutatási eredmények befogadását. Munkánk a célelmélet keretei között felhalmozott tudás gyakorlatba való átültetésének lehetőségeit vizsgálja a pedagógusok nézőpontjából. A célelmélet keretében a TARGETS-dimenziók (Task, Authority, Recognition, Grouping, Evaluation, Time, Social Relationship) kínálnak keretet az osztálytermi gyakorlat motiválóvá tételéhez, de azt alig tanulmányozták eddig, hogy vajon a pedagógusok használhatónak tartják-e a szakirodalom által javasoltakat. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a tanárok miként vélekednek a TARGETS-dimenziók gyakorlati alkalmazásáról, valamint azt, hogy milyen tényezők befolyásolják véleményüket. Mintánk nem reprezentatív (n=12), ugyanakkor igyekeztünk minél heterogénebb mintát összeállítani a következő szempontok alapján: nem, szakmai tapasztalat, szaktárgy, intézménybe járó tanulók szocioökonómiai háttere. Az adatgyűjtés során alkalmazott interjú három egységre tagolható: (1) képzettségre és előzetes tapasztalatokra vonatkozó kérdések, (2) általános nézetek a tanulási motivációról, (3) TARGETS-dimenziók gyakorlati relevanciája. Eredményeink szerint a TARGETS-dimenziókkal összefüggő témakörök többsége megjelenik a kérdezettek osztálytermi gyakorlatában, ugyanakkor az autonómia támogatását ritkán alkalmazzák, főleg tanórán kívüli keretek között látnak lehetőséget a tanulói önállóság erősítésére. A diákok bevonása a feladatok, tevékenységek kiválasztásába a játékokra, szorgalmi feladatokra korlátozódik. A tanulók közötti interakciók ösztönzése ugyancsak ritkán alkalmazott stratégia. A differenciálást a pedagógusok többsége tévesen könnyítésként értelmezi. Az átlagos vagy kedvezőtlen családi háttérrel rendelkező tanulókat oktatók kevésbé érzik, hogy lehetőségük van diákjaik tanulási motivációjának formálására. Eredményeink megerősítik, hogy az oktatott tantárgyak befolyásolhatják a motivációról alkotott tanári nézeteket.

No abstract