Purpose Reduced functional mobility is a risk factor for falls. The Timed Up and Go test is a complex measurement tool for functional mobility. Our aims were to assess the functional mobility of: (a) community-living elderly who were participating in an exercise programme (n = 40; mean age = 73.7 years), (b) community-living elderly who were physically inactive (n = 40; mean age = 74.1 years), and (c) institutionalized elderly (n = 40; mean age = 73.5 years) and to compare the results with cut-off values for risk of fall. Materials and methods After measuring functional mobility, one-way independent ANOVAs and sample t-tests were used for analysis. Results The functional mobility of the active participants was better than that of the inactive (p < .001) and institutionalized participants (p < .001). There was no significant difference between the inactive and institutionalized participants (p = .990). The functional mobility of the active participants was better, whereas the functional mobility of the inactive participants was worse than the cut-off value of 13.5 s for risk of fall for community-living elderly. The functional mobility of the institutionalized participants did not differ from the 15-s reference value for predicting risk of fall. Conclusion The results indicate that regular physical activity has a positive effect on maintaining functional mobility among both community-living and institutionalized elderly individuals.

Absztrakt: Bevezetés: Az ülő életmód nemcsak számos krónikus betegség, valamint a multimorbiditás kockázatát növeli, de az idős személyek hamarabb elveszítik funkcionális önállóságukat is. Az ülő életmód csökkentését célzó intézkedések megtervezéséhez fontos az ülő életmóddal kapcsolatos tényezők ismerete. Célkitűzés: Leírni az ülő tevékenységek formáit és időtartamát, továbbá az ülő életmóddal kapcsolatban álló szociodemográfiai, egészségi, valamint életmódbeli tényezőket a fővárosban és vonzáskörzetében lévő idősotthonokban élő, járásképes idős emberek körében. Módszer: A kutatásban részt vevő 248 személy körében kérdőívvel felvett adatainkat logisztikus regresszióval elemeztük. Eredmények: Az ülő életmód összesen 159 személyre, a minta 64,1%-ára volt jellemző. Mintánkban az ülő életmóddal a dohányzás, az időskorra jellemző krónikus betegségek száma, az intézményben élés időtartama és a járási segédeszköz használata mutatott összefüggést. Következtetés: Azokra az idősotthonban élő idős emberekre jellemző az ülő életmód, akik több krónikus betegségben szenvednek, régebben költöztek be az intézménybe, és dohányoznak. Ezért a vezető döntéshozó pozícióban dolgozó diplomás szakembereknek elsősorban az ő körükben kell erőfeszítéseket tenniük az ülő életmód megváltoztatására: tájékoztatással, felvilágosítással, érdeklődésüknek és állapotuknak megfelelő programok felkínálásával. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1175–1180.