Napjainkban egyre gyakoribbak a veszélyes üzemek területén történt súlyos balesetek, amelyek emberi hibára,  technológiai meghibásodásra, valamint természeti  események bekövetkezésére vezethetők vissza. Az ipari balesetek az esemény veszélyességi fokától függően az üzemben tartózkodó személyeken kívül az üzem  körzetében lévő lakosságra és azok környezetére is hatással lehetnek. A baleset bekövetkeztével emberre és a környezetre ártalmas mérgező vegyi anyag kerülhet a  levegőbe, ezért létfontosságú a monitoring- és lakossági  riasztó rendszerek fejlett és gyors tevékenysége.

Veszélyhelyzetben, a magatartási szabályok szigorításával a lakosság kiszolgáltatottsága hatványozódik, ezért a kialakult élethelyzetben a lakosságtájékoztatás különös figyelmet igényel. A tájékoztatásának minden esetben szinkronban kell lenni a lakosság szocializációs különbségeivel, mert a kialakult társadalmi rétegek nem képesek egyforma intenzitással követni a változásokat. Az információ biztosítása többrétű és a különböző generációkat elérő tájékoztatással valósulhat meg. Figyelemmel arra, hogy veszély esetén az idő szerepe felértékelődik és az idős lakosság elérése nehezebb, meg kell vizsgálni a számukra legmegfelelőbb tájékoztatás lehetőségét a fiatal lakosság fejlődést támogató igénye mellett. Kutatásom részeként 2020-ban lakossági kérdőíves közvélemény-kutatást készítettem, mely alapján megvizsgáltam a lakosság információs szokásait, a veszélyhelyzetre történő felkészültségét és a veszélyhelyzeti kommunikáció fejlesztéseinek igényét. Statisztikai adatokkal szemléltetem, hogy miként vélekedik a társadalom a lakosságtájékoztatás aktuális helyzetéről. A kutatási célom, hogy feltárjam mennyire van felkészülve a lakosság az olyan rendkívüli körülményre, mint amit a COVID-19 világjárvány generált, valamint felmérni, hogy a lakosság igényli-e a lakosságtájékoztatás fejlesztését modernizációs és tradicionális tekintetben egyaránt.

Az információs fejlődés révén kialakult generációk közötti szakadékok egyre szélesebbé válása felhívja a figyelmet információs szokások problémájára, melyben mindig lesznek haladók és lemaradók. A generációs különbségek a lakosságtájékoztatás területén is megkövetelik a különböző kommunikációs módszerek alkalmazását, mely során a fejlett digitalizáció és a tradicionális tájékoztatás igényét is figyelembe kell venni. A szerző a lakosságvédelem szemszögéből mutatja be, hogy veszélyhelyzetben az online és offline kommunikáció során a rendelkezésre álló időnek és a térnek jelentőségére is kiemelt figyelmet kell fordítani. Mindemellett az idősödő lakosság védelmét az idővel való versenyfutással és a távolságok áthidalásával is meg kell valósítani. Ezzel az információs fejlődés paradigmaváltást idézett elő.