Kutatásunk fókuszában a „Tanítsunk Magyarországért!” mentorprogramban részt vevő, általános iskolás mentoráljaink állnak, akikkel a program kezdete óta, négy féléve foglalkozunk. A mentorprogram a kistérségi (Andl, 2015), zömében hátrányos helyzetű tanulók számára (Liskó, 1997) nyújt méltányos szolgáltatást a programban résztvevő egyetemista hallgatók munkájának köszönhetően. A mentori munka szakirodalmának feltárásával kutatásunk nemzetközi és magyar nyelvű beágyazását biztosítottuk (Spencer, 2007; Lakind, Eddy & Zell, 2014; Fejes, Kasik & Kinyó, 2009; Nagy, 2014). Munkánk záró félévében arra voltunk kíváncsiak, hogy mentoráltjaink hogyan vélekednek tevékenységeinkről, melyik foglalkozásokat emelik ki. A vizsgálatban arra számítottunk, hogy mentoráltjaink kiemelik a mentor-mentorált kapcsolat fontosságát és javaslatokat tesznek az alkalmazott mentori módszerek javítására. Kutatásunkhoz egy, a mentori munkát segítő, a mentor-mentorált kapcsolatot elemző kérdőívet alkalmaztunk. A kérdőív három részből állt, melyekből kettő szöveges választ igénylő, egy 5-fokú skálára épülő szakasz volt. A kérdőív kvalitatív eredményeit kódoltuk és tartalomelemzésnek vetettük alá. A felmérésben az osztályba járó összes mentorált (18 fő) közül 14 fő vett részt. Az esettanulmány eredményei rávilágítanak a mentor-mentorált kapcsolat minőségének fontosságára, illetve a programban mentorálást végző hallgatók számára, a mentori munka minőségének javítására tesznek javaslatokat.