Jelen tanulmányban az ötvenes évek óvoda-család kapcsolatának magyarországi alakulása kerül kifejtésre. Ezen időszakot megelőzően az iskoláskor előtti nevelés színtere elsősorban a család volt, ám 1948 után államhatalmi célként fogalmazódott meg az óvodáskorú gyermekek nevelésének társadalmasítása, vagyis elkezdődött az óvoda mint intézményi színtér jelentőségének növekedése. A vizsgálat célja annak felderítése, hogy a hivatalos elvárásként megfogalmazott „szocialista állampolgárok” nevelésének igénye miként jelent meg az óvodára vonatkozó dokumentumokban, az óvodai és a családi nevelést befolyásoló írott forrásokban. A kutatás során rámutatunk arra, hogy az aktuális óvodapolitika milyen szerepet szánt ebben a családnak és az óvodának. A vizsgálathoz kiválasztott források család-óvoda kontextusú, tartalmilag strukturáló kvalitatív tartalomelemzése eddig még nem valósult meg a magyarországi óvodatörténeti kutatások körében. A tanulmány áttekinti az ötvenes évek és a szocialista pedagógia kutatására vonatkozó felfogásokat, majd összefoglalja, hogy milyen megközelítésekből vizsgálható a szülők és a pedagógusok kapcsolata. A kvalitatív tartalomelemzés adatkorpusza szelektív mintavétellel került kiválasztásra, majd a kombinált (deduktív és induktív) kódolási logikával felállított kategóriarendszer mentén a megbízhatóság érdekében manuális intrakódolással történt a kódolás. Az elemzés hét fő kategóriája rámutat arra, hogy az óvodapolitikai döntések tartalmilag befolyásolták az örökzöld témának számító óvoda-család kapcsolat megjelenését a kutatott sajtóanyagokban. A tartalmi csomópontok mentén vizsgált manifeszt és látens tartalmak azokat az irányvonalakat tükrözik, amelyek az épülő szocialista rendszer legitimációját segítő nevelés érdekében megfogalmazódtak az óvodára és a családra vonatkozóan. A kutatás eredményei nyomán tovább differenciálódhat az ötvenes évek óvodájáról való tudásunk, mely alapot jelenthet a további időszakot jellemző szocialista pedagógiai múlt kutatásának folytatásához.

Partnership working and co-operation between parents and early education and care settings is a widely researched topic worldwide. However, little is known about how the relationship between families and kindergartens developed in the historically significant period of the 1950s in Hungary, which marks the beginnings of socialism and a period of rapid expansion of early childhood education and care. This study aims to explore how the expectations of raising ‘socialist citizens’ was incorporated into educational and policy documents and other written resources relating to kindergarten and family education. Purposive sampling selection identified 80 documents as data sources, which were subjected to qualitative content analysis. Intra-frame coding was done by hand using a combined inductive and deductive approach. Employing a constructivist theoretical lens, the analysis focused on both the manifest and latent content of the selected documents and resulted in seven main themes. The findings confirmed that the ideologically driven policy decisions not only influenced the relationship between families and kindergartens but also legitimised the efforts to build a socialist system of early education through organised collaboration and related propaganda work. This study is significant as it offers a more nuanced understanding of the relationship between kindergartens and families in the ‘50s and with that provides foundations for further analytical work of the socialist pedagogical past.

Jelen mikrokutatás az „ötvenes évek” magyarországi óvodaügyének elemzése keretében a hazai magyar nyelvű sajtó nem szakmai orgánumai közül a vizsgált korszak szatirikus hetilapjában, a Ludas Matyiban keresi az óvoda sajtóreprezentációjának specifikus megnyilvánulásait. Az újság az egykori óvodapolitikai hatás lenyomataként nemcsak szöveges, hanem képi emlékeket is tartalmaz. Az állampárti időszakban nem volt ritka a gyermekeken keresztüli propaganda az intézmény népszerűsítése érdekében. A „gyerekszáj” egyik példája a címben idézett mondat. Az óvodához köthető karikatúrák és kísérő szövegeik tanulmányozásával képet kaphatunk arról, hogy az egykori államvezetés milyen tartalommal kívánta megtölteni annak a preszkoláris intézménynek a fogalmát, amelyről feltehetően a lap olvasói közül is csak keveseknek volt közvetlen tapasztalata e korszakot megelőzően.