Alterations in topography due to the construction of transport infrastructure and industrial development are the results of rather complex processes. The impact of transport constructions upsetting (topographic) equilibrium is manifested in a relatively narrow strip, and, mostly, through producing abnormally steep slopes, in reducing relief stability. The earthworks for transport routes are themselves also landscape-forming factors whereas in the case of industrial developments, planation is usually mentioned. Topographic changes related to the construction of transport infrastructure and industrial development are discussed historically in this chapter. Among the direct impacts of the first are those related to the construction of Roman and Medieval roads, hollow roads in loess, public roads, motorways, railways, canals, tunnels and airports; while of the second are those of early mining and metallurgy, cellars, sludge reservoirs, slag cones and fly-ash reservoirs, cooling ponds, industrial parks, shopping centres and waste disposal sites. Of the indirect ones, an introduction is given to impacts of surface sealing, changes in runoff, the 'waterfall effect,' as well as to environmental impacts under permafrost conditions. Keywords Transport infrastructure construction and industrial developmentAlterations in topography due to the construction of transport infrastructure and industrial development are the results of rather complex processes, and consequently they might be linked to or overlapped with other chapters of this book (with water management, urban processes, mining). The impact of transport constructions upsetting (to- * E-mail: davidlo@karolyrobert.hu pographic) equilibrium is manifested in a relatively narrow strip, and, mostly, through producing abnormally steep slopes, in reducing relief stability. The earthworks for transport routes are themselves landscape-forming factors and, in addition, indirectly influence geomorphic and microclimate-forming processes [1]. In the case of industrial developments, planation is usually mentioned. Changes in the anthropogenic relief related to the construction of transport infrastructure and industrial development are discussed below in a historical order.

No abstract

No abstract

A nemzetiesítés néprajza/antropológiája. Kutatástörténeti vázlatBevezetés nemzetépítés, nemzetiesítés, nemzeterősítő politika egyik meghatározó elemzési kerete és beszédmódja a közép-és keleteurópai társadalmi folyamatok interpretálásának. A kérdéskört tekintélyes történettudományi, politikatudományi, jogtudományi és egyéb társadalomtudományi korpusz reflektálja.1 Jelen áttekintésben a fogalom/jelenség térségünkre kihegyezett rövid exponálása után azt próbálom nyomon követni, hogy Magyarországon és a magyar nyelvterületen az elmúlt 25 évben a néprajztudomány, majd annak bázisán (és részben ellenében) intézményesen, szakmai hálózatokat tekintve is kiépülő kulturális antropológia miképpen, milyen vizsgálati mezőkben és módszerekkel reflektálta a nemzetiesítés térségbeli gyakorlatait. Egyfajta recepciótörténetet kívánok tehát nyújtani, jelezve, hogy a néprajznak először saját, a nemzetiesítésben betöltött "beszállítói" státusára kellett ráébrednie, amiért fontosnak tartom a rendszerváltás körül az európai etnológia és kulturális antropológia reflexív teljesítményeinek a magyar szakmai közbeszédbe történt becsatornázási folyamatát. Az is célom, hogy olyan szaktudományos nicheket, szub-és interdiszciplináris mezőket mutassak be, ahol a kutatók sokszor öntudatlanul tükrözik a nemzetépítés problematikáját.Az első világháborút követően szétbomló közép-európai Vielvölkerstaat helyén létrejövő új (és megnagyobbodott régi) nemzetállamok, eminensen a történeti Magyarország utódállamai, markáns nemzeti homogenizációs projektekbe fogtak. Azaz azt a célt igyekeztek megvalósítani, hogy a többségi nemzetek, amelyek etnokulturális értelemben  a közép-és kelet-európai hagyománynak megfelelően elsősorban kulturális nemzetként gondolták el magukat  teljesen birtokolják az államot territoriális, intézményi és szimbolikus értelemben egyaránt. Mindez az utódállamokban (beleértve Magyarországot is) a kisebbségi csoportok intézményrendszerének és identitásőrzésének gyengítését jelentette. A nemzetállamokban adminisztratív-bürokratikus és szimbolikus eszközökkel kikényszerített asszimiláció részleges, ellentmondásos "sikerekhez" vezetett, folyamatosan erősítve az újrarendezés iránti revíziós igényeket. Fredrik Barth a fenti folyamatot az etnicitás termelődésének makroszintjeként elemzi, amit az állami politika, az erőszak monopóliumával is élő bürokráciák szintjének nevez, ahol a nacionalizmus eszméi "ráépülnek az etnicitásból fakadó identitások némelyikére." 2 Számos történelmi összefoglalásból láthatjuk, hogy a nemzetépítő állam formális (jogrendszer), azon belül is kemény (intézményes, törvényi) és puha (ideológiai), valamint informális (végrehajtási) módszerekkel kívánja elérni a korábban regionális, felekezeti és egyéb csoportidentifikációkkal rendelkező lakosságcsoportok vagy kisebbségi etnikumok nemzetiesítését.3 Így lettek a "parasztokból franciák" Eugen Weber sokat hivatkozott monográfiája szerint, és hasonló folyamatok zajlottak a dualizmus 2 Barth, Frederik: Régi és új problémák az etnicitás elemzésében. In: Regio, 1996, 1. 1...