This study wishes to contribute to the relatively limited circle of academic publications on Hungary’s foreign policy – in particular, in the second decade of the twenty‑first century. First, it looks at major foreign policy priorities since the change of the political system in 1989 and their maintenance in the country’s external affairs policy agenda, together with the omnipresent desire to get re‑positioned “rightly”, “back” into the international community. The intention of the authors is to investigate the validity and possible execution of a “global opening” in an increasingly “interpolar globality”, and therefore, to provide a detailed analysis of the Hungarian “turn towards to East”. The new foreign policy document of the country contains a re‑positioning of Hungarian presence in five priority regions of the world, among which emphasis has obviously been laid on Central Europe and the Visegrád Group. The paper offers a critical analysis of both the potentials and challenges of the global opening.

A COVID-19 járvány gyors terjedése miatt 2020 tavaszán a magyar felsőoktatás egyik napról a másikra kényszerült a digitális munkarendben való oktatásra váltani. A hirtelen kialakult helyzet a felsőoktatás minden résztvevőjét – hallgatókat, oktatókat, adminisztrátorokat, intézményi apparátust – felkészületlenül érte. A témában jelenleg elérhető kutatások eredményei ellentmondásos hallgatói attitűdökre hívják fel a figyelmet: Bár sokan elégedetlenek voltak az online oktatás bizonyos aspektusaival, meghatározó az a vélemény is, mely szerint a hallgatók számára vonzó lehetőségeket is rejt magában (vö. pl. Asztalos és mtsai, 2021; Fajt és mtsai, 2021; Grajczjár és mtsai, 2021; HÖOK, 2020). Jelen tanulmányunkban egy átfogó, nagymintás (n = 2999) felmérés során gyűjtött adatok egy részének elemzésével nem csak arra keressük a választ, hogy mit tapasztaltak a Pécsi Tudományegyetem hallgatói az online oktatás során, hanem előre tekintve azt is vizsgáljuk, hogy a hallgatók a jövőben inkább online, vagy inkább jelenléti oktatást választanának. Logikus regressziós módszerrel azonosítjuk azokat a változókat, amelyek nagy eséllyel befolyásolhatják a hallgatók jövőbeni tanulási preferenciáit. Az eredmények alapján elmondható, hogy a képzési terület, a tagozat és a finanszírozási forma befolyásolhatják azt, hogy a hallgatók a jövőben milyen eséllyel választanák az online oktatást. A tanulmány intézmények számára hasznosítható következtetésekkel és implikációkkal zárul. Jelen tanulmányunkban egy átfogó, nagymintás (n=2 999) felmérés során gyűjtött adatok egy részének elemzésével nem csak arra keressük a választ, hogy mit tapasztaltak a Pécsi Tudományegyetem hallgatói a digitális oktatás során, hanem előre tekintve azt is vizsgáljuk, hogy a hallgatók a jövőben inkább online, vagy inkább jelenléti oktatást választanának. Logikus regressziós módszerrel azonosítjuk azokat a változókat, amelyek nagy eséllyel befolyásolhatják a hallgatók jövőbeni tanulási preferenciáit. Az eredmények alapján elmondható, hogy a képzési terület, a tagozat és a finanszírozási forma befolyásolhatják azt, hogy a hallgatók a jövőben milyen eséllyel választanák az online oktatást. A tanulmány intézmények számára hasznosítható következtetésekkel és implikációkkal zárul.

This paper seeks to provide an overview of Hungary’s foreign policy priorities since the change of the political system of 1989–90. It intends to critically analyse the rise of pragmatism, in particular, in the new policy chapters of the ‘Turn towards the East’ and the ‘Opening to the South’, while it also looks at the international system itself with its recent developments and how Hungary has behaved in relation to them. Focal attention will be given to certain regions of the world, together with some global issues such as China, Turkey, Russia and Sub-Saharan Africa, as well as the ongoing refugee crisis and climate change.

No abstract

No abstract