AbsztraktHogyan működik a munka-magánélet közötti egyensúlyozás egy olyan országban, ahol a dolgozó anyák nagy többségének a munkaválasztása a gazdasági kényszerek nyomása alatt történik? E gazdasági korlátok mellett, hogyan tudják megvalósítani a vágyott egyensúlyt azok a stigmatizált kisebbségi csoporthoz tartozó diplomás nők, akik egy diszkriminatív munkaerő-piaci és társadalmi környezetben próbálnak meg érvényesülni?Tanulmányunkban azt mutatjuk be, milyen szerepet játszik az etnicitás a felsőfokú végzettségű roma anyák munka-és családkonstrukcióiban, illetve életük e két szférája közötti egyensúlyozásban. Egy 26 fős mintán végzett, életút-illetve mélyinterjúkon alapuló kvalitatív kutatás alapján arra próbálunk meg választ adni, hogyan konstruálódnak a munkához és a családhoz fűződő preferenciák és orientációk. Amellett érvelünk, hogy a munka és a család közötti egyensúly keresésének küzdelmében nem beszélhetünk "egyéni preferenciák" közötti "szabad választásról", hiszen az egyéni preferenciák is az egyén társadalmi osztályhelyzete, neme, habitusa, kapcsolathálója, személyes élettapasztalatai, valamint etnikai hovatartozása és számos egyéb társadalmi nyomás hatására formálódnak. Ha meg akarjuk érteni a kisebbségi nők munka-család közti egyensúlyozásának stratégiáit, akkor egyfelől ki kell bővítenünk az eddigi, zömmel a nyugati társadalmak többségi, piaci szektorban dolgozó nőire vonatkozó modellt. Ennek során azonban nem csak a "család" vagy "magánélet" dimenziójá-nak tágítására van szükség, ahogy azt a csekély számú kisebbséggel foglalkozó kutatás jelzi, hanem a "munka" értelmezési keretének kibővítésére is. Másfelől meg kell értenünk azt a sajátos mobilitási utat, a "mobilitás kisebbségi kultúráját", ami az első generációs diplomás roma nőket jellemzi, és ami alakítja munkaorientációik konstruálódását.Kulcsszavak: mobilitás kisebbségi kultúrája, etnicitás, munka-magánélet összehangolása, preferenciák, munkaorientáció, diplomás roma nők 1 Durst Judit: UCL Department of Anthropology; Fejős Anna: PhD. hallgató, International Graduate School of Social Sciences, Bréma, Németország; Nyírő Zsanna: PhD. hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskola.2 Ez a tanulmány Neményi Mária egy évekkel ezelőtti bírálatára született válaszul. Akkoriban egyikünk (Durst) PhD disszertációjának kutatási terv-védésén Neményi Máriának az volt a témával szembeni fő kifogása (félelme), hogy már maga a témaválasztás (a szegény romák gyermekvállalási stratégiáinak magyarázata) is a többségi társadalomban mélyen bevésődött előítéleteket fogja csak növelni. Akkor a PhD-jelölt elhatározta, hogy a jövőben a roma középosztállyal (is) foglalkozik majd. Ezt a következő kutatását, aminek interjúanyagán a jelen cikk alapul, az MTA Bolyai posztdoktori ösztöndíjának kutatói programja támogatta. Ezúton is köszönjük a támogatást. Emellett köszönettel tartozunk még anonim bírálóinknak a kézirathoz fűzött konstruktív javaslataikért.

No abstract

For a long time, social and public policies have presented upward social mobility as an unambiguously progressive process. However, there is a relatively new line of academic research that concerns the dilemmas, or ‘hidden costs’, of upward mobility. Still, apart from a few inspiring exceptions, there is a lack of empirical studies, especially in Hungary, that explore the personal experiences of the impact of moving class through educational mobility. Academic literature about stigmatised, disadvantaged minorities such as Afro-Americans and Mexicans in the U.S or the Roma in Europe suggests that the professional middle class of these groups – those who have demonstrated an exceptional range of intergenerational mobility – have adopted a distinctive upward mobility strategy to overcome the challenges that are unique to them. These challenges emerge from the difficulties of maintaining intra-class relations with poorer ‘co-ethnics’ (people from the communities they were brought up in), but also managing interethnic relations with the ‘white’ (non-Black in the U.S, non-Roma in East-Central Europe) majority. As part of this minority culture of mobility, the Roma, as with other stigmatised minority groups, create and join ethnic professional organisations to enable them to culturally navigate both worlds. Throughout this paper, we focus our attention on influential ethnic support groups or organisations and address the question what effect they have on the costs of upward mobility in the case of our Roma professional middle-class sample.

This paper explores the subjective experiences of education-driven upward mobility among firstin-family majority and minority (Roma) graduates in Hungary. The central question is how social ascension through educational mobility and the concomitant movement between different social worlds influence the habitus. Under what conditions does the habitus become destabilised as a result of upward mobility? The paper benefits from the empirical results of a 3-year study during which our research team has conducted 153 life history interviews with first-generation graduates in Hungary. The inclusion criteria for the sample of our study was that respondents had to complete college or university despite none of their parents have had a university degree. We identified the most important factors that contribute to the destabilisation of the habitus, either temporary or permanent. We examined the social and geographical range of our respondents’ education-driven mobility; the speed and the destination of their mobility (field of occupation); their belonging to the majority or a minority group; and the mobility aspirations of their family of origin (or the lack thereof). We explore the effect of these factors through an intersectional lens. We demonstrate that the unique combination and intersection of these factors greatly affect the subjective experience of mobility. However, some biographical conditions and contingencies also play a role in the outcome of upward mobility. According to our results, the dislocation of habitus is a particularly common experience for our Roma interviewees, at least at some stage of their mobility trajectory. This is because they have to carry the psychic burden of race in a society where institutional racism is permeated in many areas of everyday life and the question of loyalty to their group of origin is more complicated for them.

The focus of the special issue of these papers is the investigation of the consequences of education-driven upward mobility of first-in-family graduates in Hungary. All papers except one draw on the findings of a 3-year research project that aimed to explore the int as 'first-generation intellectuals ersectional effect of class, race and gender on the outcome and the price of different mobility trajectories of first-generation intellectuals. 3 They address the question of whether there are significant differences regarding upward educational mobility trajectories and their consequences for academically high achieving Roma and non-Roma men and women. We call our study group academic high achievers or first-in-family graduates -none of whose parents have a degree and who are designated as 'first generation intellectuals' in Hungarian mobility studies (among others Ferenczi 2003, Mazsu 2012.Our theoretical stance in this project is that upward social mobility cannot be seen as an individual project but needs to be understood and analysed in the wider context of social inequalities. In this sense, scholars of educational sociology like Diane Reay (2018), an academic of working-class background herself, speak about