Grassland ecosystems are among the most threatened biomes, and their restoration has become common in nature conservation. Yet restoration is rarely applied specifically for reptiles, which are among the most threatened vertebrates. The Meadow Viper (Vipera ursinii) has become extinct in most of lowland Europe, and an endangered subspecies (Vipera ursinii rakosiensis) has been a target of habitat restoration and captive breeding in Hungary since 2004. We quantified vegetation properties and the density of reptiles that either spontaneously colonised (three species) or were reintroduced (V. ursinii) in a grassland restored specifically for this purpose. We used a fine-scale survey to estimate the cover, and compositional and vertical diversity of the vegetation. We characterised sampling units along three habitat gradients: wetness, openness and grass tussock size. Model selection based on data from replicated counts showed that Green Lizards (Lacerta viridis) responded positively to vegetation cover and negatively to tussock area and height, and number of burrows. The Sand Lizard (Lacerta agilis) responded positively to vegetation cover, vertical diversity and wetness, and negatively to openness. The Balkan Wall Lizard (Podarcis tauricus) responded positively to tussock height and negatively to vegetation cover. Finally, V. ursinii responded positively to vegetation cover and tussock height, and negatively to compositional diversity. Our results show the general importance of structural and compositional diversity of vegetation to reptiles. These results suggest that adaptive management should focus on increasing the total cover (for lizards) and the structural diversity of vegetation (for each species) to benefit reptiles in restored grasslands.

Kutatásunkban a Peszéri-erdő egyes kompozicionális, strukturális és funkcionális ökológiai állapotjellemzőinek és ökoszisztéma-szolgáltatásainak megítélését vizsgáltuk a vizsgálati területtel közvetlen kapcsolatban álló érintett csoportok körében. A felméréshez interjúzást és kétkörös kérdőívezést alkalmaztunk. Kutatásunk eredményeképpen összeállt a Peszéri-erdő 220 elemből álló értékleltára (180 ökológiai állapotjellemző, valamint 40 ökoszisztéma-szolgáltatás). Emellett feltártuk az ismerethiányos, a minden érintett csoport számára fontosnak tartott, valamint az eltérően értékelt elemeket, amelyekből példákat hozunk. Az ismerethiányos elemek tekintetében a tudásátadás és képzés lehet célravezető, a minden csoport által fontosnak tartott elemekre együttműködés építhető, az eltérően értékelt elemeknél pedig a mögöttük meghúzódó okok felderítése és további diskurzus segítheti leginkább a megőrzést. Az érintett csoportok preferenciáinak feltárása a természetvédelmi projektek előkészítéséhez is hasznos információkkal szolgálhat, s növelheti a tervezett beavatkozások eredményességét.

A Yellowstone Nemzeti Park 1872-es megalapítása óta világszerte nagy számú védett természeti terület került kijelölésre. Az IUCN a területek többségét regisztrálta, azonban a nyilvántartásban olyan egyedi típusú védett területekkel is találkozhatunk, mint a zapovednikek és a zakaznikok. Mindkét területtípus a volt Szovjetunió területén fordul elő. Az IUCN 1998-as összesítése alapján 1997-ig 130 zapovedniket jelöltek ki Oroszországban (91), Azerbajdzsánban (12), Kazahsztánban (8), Türkmenisztánban (8), Kirgizisztánban (6), Tádzsikisztánban (3) és Fehéroroszországban (2). A zapovednikek olyan védett természeti területek, amiket azért alapítanak, hogy menedéket nyújtsanak élőhely-specifikus ritka állatfajoknak, mint például Barguzini Zapovednikben élő coboly (Martes zibellina), vagy a Kedrovaya Pad Zapovednikben élő amuri leopárd (Panthera pardus orientalis). Az IUCN ezeket általában Ia típusú területeknek minősíti, vagyis szigorúan védettek. A zapovednikeket tehát azért hozták létre, hogy olyan érintetlen ökoszisztémával rendelkező mintaterületek legyenek, ahol lehetőség van természetvédelmi kutatásokra. A zakaznikok kijelölésének célja eltérő. 1997-ig 259et alapítottak belőlük: 83-at Oroszországban, 59-et Kazahsztánban, 53-at Fehéroroszországban, 20-at Kirgizisztánban, 17-et Azerbajdzsánban, 14-et Tádzsikisztánban és 13-at Türkmenisztánban. A „zakaz” szó tiltást jelent és a természetes erőforrások használatának részleges vagy teljes, előre meghatározott idejű korlátozására utal. Eredetileg azért alapították őket, hogy zavartalan szaporodási lehetőséget biztosítsanak a vadászható állatfajok számára, manapság azonban a specifikus zoológiai, botanikai, hidrológiai és geológiai értékek védelme az elsődleges céljuk. A zakaznikokat az IUCN rendszerint IV típusú védett területeknek minősíti, melyek különleges természetvédelmi kezelést igényelnek egy adott veszélyeztetett faj vagy élőhely megóvása érdekében.