Napjainkban a rendészet, mint állami monopólium túlhaladottá vált paradiga. Egyidejűleg, a rendfenntartás szükségszerű pluralizálódásának tanúi lehetünk, ami egyet jelent a magánbiztonság és a polgári rendfenntartás előtérbe kerülésével, az állami rendészet monopóliumának megtörésével. Hazánk magánbiztonsági szektora a rendszerváltást követően indult fejlődésnek, és jelentős szereplőkké válni a közrend és a közbiztonság fenntartásában, melynek egyik alapfeltétele a professzionális magánbiztonsági szakemberek rendelkezésre állása. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti Tanszék által gondozott biztonsági szakirány alap-, valamint a biztonsági szervező mesterképzéshez hasonló felsőoktatási képzés a magánbiztonsági és önkormányzati rendészeti területen korábban nem folyt Magyarországon. A Tanszék életre hívása abból az alapvetésből következik, hogy a magánbiztonsági és önkormányzati rendészeti szakemberek, a speciális rendészeti szereplők, illetve vezetői utánpótlás egyetemi szintű állami képzése, a közbiztonság fenntartásában fektetett, hosszú távú és megtérülő állami befektetés, az állami felelősségvállalás megnyilvánulása. Igyekszünk bemutatni a Tanszék szélesebb körű értékteremtő tevékenységét, amely jelentős hozzáadott érték lehet a társadalmi kooperáció és kollektív munka eredményeként megjelenő komplex rendészeti küldetés teljesítéséhez, a biztonság megteremtéséhez.

Cikkükben a szerzők összehasonlító megközelítést  alkalmazva mutatják be a biztonságtudatosság aktuális  kérdéskörét. A biztonság fogalmából indulnak ki, majd  áttérnek a biztonságtudatosság fogalmára, és a  nemzetbiztonsági szolgálatok vonatkozásában vázolják  fejlődésének jelentős mozzanatait. Ezt követően röviden  felvillantják a rendőri bűnmegelőzést, majd áttérnek a  biztonságtudatosítás terrorelhárítási szempontú ismertetésére. A cikk a téma magánbiztonsági szempontú  bemutatásával és egy nemzetközi környezetből vett  esettanulmánnyal fejeződik be. Az összegzésben a szerzők hitet tesznek amellett, hogy a hasonló módszertanon túl, a  nemzetbiztonsági, terrorelhárítási és magánbiztonsági  biztonságtudatosság egymást támogatja és kiegészíti.

No abstract

Ez alkalommal a nemzetközi rendészeti szakirodalomnak azokba a témaköreibe adunk betekintést, amelyek a rendészeti igazgatás, a közrend és a közbiztonság védelme, illetve a bűnüldözés aktuális vitakérdései. Ezek sorába illeszkedik a rendőrség erőszak-monopóliumaként meghatározott intézkedési módszertan, amit az angolszász felfogás inkább az erőszak államosításaként értelmez. Igen sok figyelem vetül a bűnüldözés egyik legérzékenyebb szakaszára, a gyanúsítottak elleni vizsgálatra, különösen pedig a kihallgatások eljárásjogi és lélektani vonatkozásaira. Ugyancsak figyelmet érdemlő terület az úti okmányok hamisítása, a személyazonosság elfedése, ami nem csupán az illegális migráció elleni küzdelmet nehezíti, de gyakran eszközcselekménye olyan súlyos deliktumoknak, mint az embercsempészés, a bűnszervezet létrehozása vagy a terrorizmus. Találkozunk a digitális adatok térnyerésének következményeivel, ami egyfelől a személyazonosság megállapítását könnyíti meg, másfelől viszont az adatvédelem útjába gördít akadályokat. Megismerkedünk a mesterséges intelligencia olyan alkalmazási terveivel, amelyek a prediktív, bűnmegelőzésre koncentráló rendészeti taktikának adhatnak ígéretes perspektívát. Visszatérő tematika a katonai és a rendőrségi kultúra összehasonlítása, a két, eredendően eltérő veszélyelhárítási stratégia konvergenciájának megfigyelése. A rendőrség titkosszolgálati felderítésének egyik célpontja a prostitúció leleplezése, különös tekintettel a fedett nyomozók által létrehozott csapdahelyzetekre, amelyek alkotmányossági szempontból és a tisztességes eljárás elveinek sérelme tekintetében is revízióra szorulnak. Nem kevésbé izgalmas annak vizsgálata, hogy az eredményes és erőszakkerülő rendészeti intézkedések módszertanát hogyan lehetne továbbgazdagítani akként, hogy a jó megoldások helyet kapjanak a rendőrképzésben is.

A fegyveres biztonsági őrség és annak jogelőd szervezetei közel egy évszázados múltra tekinthetnek vissza. Ez hazánk  egyetlen olyan sajátos fegyveres szervezete, amely sem a  rendészeti szervekhez, sem pedig a honvédséghez nem  tartozik, jellege polgári, mégis szigorúan hierarchikus és  ellenőrzött szabályok között végzi tevékenységét.  Rendszereken átívelő funkciója, küldetése pedig, amiért  létrehozták, változatlan. Napjainkban, a közel 7000 fő  összlétszámú FBŐ látja el az állam működése, illetőleg a  lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos  tevékenységek, létesítmények, szállítmányok védelemét. A fegyveres biztonsági őrséget és jogelőd szervezeteit  tanulmányozva állapítható meg, hogy míg nemzetközi és  hazai viszonylatban számos kutatás foglalkozik a kritikus  infrastruktúra-védelem történetiségével, addig a hazai  szervezeti előzmények történeti feldolgozása még nem  valósult meg. Tanulmányomban, hiánypótló alkotásként, a  büntetés-végrehajtás fegyveres biztonsági őrségének  létrejöttét és jelenkori működését mutatom be.