A bizalom és a bizalomfunkciók összefüggése : Új megközelítés az embertársakba vetett bizalom méréséhez

Abstract

A tanulmány arra teszt kísérletet, hogy új kérdőíves megközelítést ajánljon az embertársakba vetett bizalom jelenségének mérése kapcsán. A szakirodalomban számos kritika merül fel az ismeretlenek irányában érzett bizalom empirikus megragadása tekintetében. Ezekre az észrevételekre reflektáló, finomhangolási törekvések többsége pusztán kérdezéstechnikai, operacionalizálási, valamint statisztikai-módszertani válaszokra szorítkozik. Jelen tanulmány elméleti alapokból indul ki, amikor alternatív mérési megközelítést kínál. Teoretikus háttérként Piotr Sztompkának (1999) a bizalom kultúrájával kapcsolatban kifejtett érvrendszeréhez nyúl vissza. A felvázolt gondolatmenet a bizalom és a bizalomfunkciók összevont vizsgálatára koncentrál, vagyis a bizalomérzést, illetve annak különféle, mikro- és makroszinten értelmezhető megnyilvánulási formáit együttesen kívánja elemezni. Az írás első része Sztompka koncepciójára támaszkodva elméletileg tárgyalja, miért előremutató bizonyos bizalomfunkciók számbavétele az embertársakba vetett bizalom megértése szempontjából. A továbbiakban pedig a tanulmány egy empirikus, meglévő ESS adatbázisokra épülő, összehasonlító statisztikai elemzést mutat be arról, hogyan lehetséges a bizalom ilyesféle komplexebb mérését megvalósítani.

Bevezetés : kormányzási kihívások periférikus térségekben

“…Magyarországon a külső, uniós kohéziós forrásoknak meghatározó szerepe van, melyek elosztásában erősen központosított döntési mechanizmus érvényesül, ennek negatív hatásai tetéződnek azzal, hogy a centralizált kormányzási, hatalmi modell kevés mozgásteret hagy a helyi politikának. A mélyen gyökerező társadalmi-kulturális jellemzők mellett a hatalmi szerkezet, a szintek közötti erőviszonyok erős hatást gyakorolnak a helyi vezetés kapcsolatrendszerére, a helyi együttműködési hálózatokra (Kovács, Póla, Finta 2011;Chevalier, Maurel, Póla 2012;Finta 2015;Bodor, Grünhut, Horeczki 2017). Nem csupán a területi kormányzás elaprózott szerkezete, a középszint gyenge kapacitása a magyarázat, hanem a döntéshozási modell hierarchikussága, az autonóm szereplők bevonására szolgáló platformok, mechanizmusok hiánya is (Pálné Kovács 2016; Kovách 2012).…”