A tanulmány célja, hogy az interperszonális bizalomról szóló elméleteket az eldologiasodás koncepciója tükrében kritikailag felülvizsgálja. Minderre azért van szükség, mert a bizalom jelenségét társadalomelméleti megvilágításba helyezve, annak új, az eddigieknél átfogóbb olvasta bontakozik ki. A dolgozat kiindulópontja, hogy a mások felé mutatott bizalom hátterében igazolások húzódnak meg. Ezek emocionális, morális, s racionális jellegűek. Azon egyének, akiket az életükön átívelő emocionális és morális tartalmú élmények arra buzdítanak, hogy az embertársaik rendszerint együttérző-odaadó és erkölcsös módon viselkednek, azok bizalmukat képesek emocionális és morális jellegű igazolásokra alapozni. Ezzel szemben azok, akiket a hasonló tartalmú élmények arra intenek, hogy legyenek óvatosak embertársaikkal, azoknak a konkrét interakciós partnerről kialakított percepcióikra, ezek racionális mérlegeléséből leszűrt igazolásaikra kell hagyatkozniuk. A dolgozat úgy érvel: ez utóbbi nem lehet bizalom, csak a bizalmatlanságérzés racionális kezelése. Az eldologiasodás koncepciója abban segít, hogy egy átfogó társadalomelméleti összefüggésben megértsük, miként vezethet a társadalomtól, a résztvevői minőségű viszonyrendszerekből való ki-és elszakadás, illetve egy megfi gyelői pozícióba való belehelyezkedés, a parciális jellegű dologi elemek racionális értékszámításának térnyeréséhez, valamint ennek okán az embertársaktól való kontemplatív eltávolodás folyamatos reprodukciójához.

A bizalom morális-emocionális és racionális igazolásainak empirikus vizsgálati lehetőségei Absztrakt: A tanulmány empirikus eszközök segítségével tárja fel az embertársak iránt mutatott ún. általánosított bizalom mögött meghúzódó igazolásokat. Az eredmények szerint a morálisan-emocionálisan megalapozott magas bizalmúak igazolásmintázata kiegyenlített, míg a morálisan-emocionálisan megalapozatlan magas bizalmúak, illetve az alacsony bizalmúak sokkal inkább a racionális igazolásaikra hajlamosak-kénytelenek támaszkodni. Ugyanakkor a három bizalomcsoportba tartozó válaszadók nem mutatnak eltérést egymástól annak kapcsán, hogy milyen tulajdonságokat várnak el másoktól a bizalom megelőlegezése végett, illetve mások milyen jellegű viselkedése váltja ki belőlük a bizalom csökkenését, annak megvonását. A válaszadók egyöntetűen a morális-emocionális tartalmú tulajdonságokat, illetve viselkedéseket találják fontosnak, és sokkal kevésbé a racionális jellegűeket. Ezek az eredmények megerősítik azt az elméleti állítást, miszerint attól függetlenül, hogy valaki kevésbé vagy inkább jobban megbízik embertársaiban, kognitív módon tudja, mire alapozható a bizalom valójában. Az elemzés záró szakaszában a bizalom rádiuszának vizsgálata tovább erősíti a tanulmány legfőbb mondanivalóját, amely alapján a valódi bizalom elképzelhetetlen emocionális-morális megalapozottság nélkül.

The struggle against climate change will not be successful without a sufficient level of collective action. However, a necessary precondition for this is the existence of trust between people. The literature on trust and attitudes to climate change is displaying a growing tendency, and today the results of numerous empirical studies are available. Although, for the time being, on the basis of these studies, we only have a fragmented picture from which it appears that trust is having a significant effect on attitudes to climate change at both the micro and macro levels. The current paper tries to progress on this path and reveal the role of trust in various dimensions of the attitude to climate change using the data of the European Social Survey originating from 22 countries. The results show that while climate change beliefs and climate concern display no relationship with trust, neither on the individual or national level, trust does have a clear effect on the feeling of individual responsibility in connection with climate change and on support for the various policy measures. In addition, it is also investigated whether the effect of trust can be shown to exist in the relationships between climate concern and the feeling of individual responsibility, and climate concern and policy support. The results show that in both cases the relationship is stronger in those countries characterized by a higher level of social trust.

A területi tőke egy viszonylag új koncepció, első megjelenése az ezredfordulóra tehető (egyesek szerint 1999-ben, mások közlése alapján 2001-ben tűnt fel a kifejezés). A fogalom meghatározása és alkalmazása eleinte nem mindenben felelt meg a tudományos kritériumrendszer követelményeinek. Robert Camagni volt az első (s mindezidáig az egyetlen), aki megkísérelte kidolgozni a területi tőke elméleti definícióját, valamint elemeinek taxonómiáját. Törekvései eredményeként egy átfogó modell látott napvilágot, amely a szerző szándékai szerint alkalmas a területi erőforrások regionális fejlődésben és gazdasági növekedésben játszott szerepének mérésére.Tanulmányunk a Camagni-féle modellben található egyes komoly ellentmondásokra kívánja felhívni a figyelmet, amelyek a „kapcsolatiságról” és a társadalmi tőkéről merülnek fel. Legfontosabb állításunk az, hogy a modell két fő része, a „hagyományos négyzet” és az „innovatív kereszt” nem választhatók el egymástól úgy, ahogyan azt Camagni teszi. Másképpen fogalmazva, az „innovatív kereszt” elemeinek tényleges működése nem függetleníthető a társadalmi tőke működésétől.