Bevezetés: A csípőtáji törések az elöregedő társadalmakban
kihívást jelentenek az egészségügyi rendszerek számára. Az érintettek egészségi
állapotának, életminőségének alakulása nemcsak az akut, hanem a rehabilitációs
ellátás függvénye is. Kevés adat áll rendelkezésre a magyarországi csípőtáji
töréseket követő rehabilitációs ellátási gyakorlatról.
Célkitűzés: A csípőtáji törések akut ellátása utáni 30
napon belül fekvőbeteg-intézményi rehabilitációra történő felvételi arányok
vizsgálata és a felvételt befolyásoló tényezők azonosítása.
Módszer: 2005 és 2015 közötti esetszintű, a
társadalombiztosító finanszírozási adatbázisából származó betegforgalmi adatok
elemzése többváltozós logisztikus regressziós modell segítségével, valamint a
rehabilitációs arányok leíró statisztikai elemzése 2005 és 2015, illetve 2019.
január 1. és 2020. december 31. között. Eredmények: A
rehabilitációra utalás aránya erős növekedést mutat 2005 és 2015 között, további
növekedés tapasztalható 2019-ben a 2020-ban észlelt visszaesés előtt. A
logisztikus regressziós elemzés szignifikáns hatást mutat a beteg neme,
életkora, az ellátási gyakorlatot és hozzáférhetőséget vizsgáló változók esetén.
A beteg állapotára utaló változók közül erőteljes hatásuk az akut ellátás során
kialakult szövődményeknek van, de a vizsgált társbetegségek többsége is
szignifikáns hatású. Következtetés: A rehabilitációra utalási
arányok tendenciája kedvezően alakul; a befolyásoló tényezők hatásának irányában
nem figyelhető meg változás, a hatás erőssége azonban változik. A regressziós
modell erőssége alapján feltételezhető a vizsgált évek alatt konzisztensebbé
váló ellátási gyakorlat. Orv Hetil. 2022; 163(25): 990–1000.