A kollaboratív problémamegoldó képesség vizsgálata

A csoportmunkához szükséges képességek vizsgálata: a kollaboratív képességek kérdőív validálása

“…1 A nemzetközi szakirodalom a kollaboráció, illetve a kollaboratív problémamegoldó konstruktumok leírására a 'skill' vagy 'skills' kifejezést használja. Nagy (2003) elméleti keretrendszerét követve úgy ítéltük meg, hogy magyar nyelven a képesség fogalma fedi le leginkább az említett konstruktumok tartalmát (l. Pásztor-Kovács, 2015, 2018.…”

“…Egyelőre rendkívül kevés az empirikus adat a közelmúltban definiált képesség struktúrájára vonatkozóan. Továbbra is kérdéses, hogy valóban szükséges-e egy kognitív dimenziót is bevonni a kollaboratív képességek leírására, vajon ad-e, és ha igen, mennyivel többet ad-e ez a megközelítés annál, mintha kizárólag szociális képességek halmazaként kezelnénk a konstruktumot (Pásztor-Kovács, 2018). Ha elfogadjuk a kétdimenziós megközelítést, érdemes lenne többet tudnunk a két dimenzió kapcsolatáról: vajon mellérendelő a viszonyuk, vagy esetleg hierarchikus kapcsolat van közöttük?…”

“…Az Educational Testing Service munkatársai által fejlesztett önértékelő kérdőív nem jelzett különbséget a két nem kollaboratív képességeit illetően (Zhuang et al, 2008), ugyanakkor saját önértékelő kérdőívünk megelőző vizsgálatunkban eltérést mutatott a lányok javára (Pásztor-Kovács, 2018). A lányok képességelőnyét jelölik azok a kutatások is a PISA-vizsgálatot is beleértve -, amelyekben számítógépes ágens volt a tanulók kollaboráló partnere (Kuo et al, 2020;OECD, 2017;Rosen & Tager, 2013).…”

“…H3: Az elméleti modell alapján tesztelésre érdemes egy-, három-, illetve kilencdimenziós megközelítések közül a háromdimenziós a legmegfelelőbb a konstruktum leírására (Pásztor-Kovács et al, 2019). H4: A lányok a fiúknál fejlettebbnek ítélik kollaboratív képességeiket (Kuo et al, 2020;OECD, 2017;Pásztor-Kovács, 2018;Rosen & Tager, 2013). H5: A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező anyák gyermekei magasabbra értékelik kollaboratív képességeiket (OECD, 2017;Zsolnai & Kasik, 2015).…”