A tanulmány a kultúra, a gazdasági növekedés és az intézmények viszonyát vizsgáló irodalomból vezet le hipotéziseket a piaci eszmék (beliefs), a piaci intézmények és a termelékenység viszonyára vonatkozóan, és országkeresztmetszeti adatokon teszteli azokat. Rámutat egyrészt, hogy a három tényező ok-okozati kapcsolatára felírható négy hipotézis mindegyikének van közgazdasági irodalma, amennyiben a piaci eszméket a kultúra részének tekintjük. Másrészt, azt kihasználva teszteli a hipotéziseket országkeresztmetszeti adatokon, hogy azok különböző változókat tekintenek exogénnek. A piaci eszmék mércéi a World Values Survey egyéni adatain futtatott regressziókban szereplő ország-dummyk koefficiensei. A teszt azon két hipotézisnek ad igazat, miszerint az intézmények exogének, nem a piaci eszmék. Journal of Economic Literature (JEL) kódok: L26, O43, P16 Kulcsszavak: piaci intézmények, piaci eszmék, Schumpeter
Piaci eszmék: nem intézmények, de fontosak?Ahogy Alesina és Giuliano (2015) és Kapás (2016) nemrég megjelent szemlecikkei is mutatják, a kultúra, az intézmények és a gazdasági növekedés viszonyával foglalkozó, főleg empirikus -és azon belül is ökonometriai -közgazdasági iroda lom már nem új. Nemcsak azért nem, mert már legalább Weber (1995/1905) munkájáig vezethető az a gondolat, hogy a kultúrának a gazdasági fejlődésben meghatározó szerepe van. Azért sem új, mert a kérdést tárgyaló, a mainstream közgazdaságtanból ismert kvantitatív eszközöket használó irodalom is több mint egy évtizede fejlődik.E tanulmány kiindulópontja az, hogy ebben a nehezen áttekinthető iroda lomban a kultúra alatt általában a meglehetősen mélyen gyökerező hitet, erkölcsöket, morális szabályokat szokás érteni, nem a "sekélyesebb" és könnyebben változó eszméket (beliefs). Ennek az egyik oka valószínűleg az, hogy az eszmék nem intézmények a szó általánosan elfogadott north-i értelmében (North 2010(North /1990: még a tág értelemben sem értelmezhetők olyan játékszabályokként, amelyek a szereplő kifizetéseit