Az utóbbi két évtizedben egy meglehetősen széles, de szerteágazó empirikus irodalom alakult ki a kultúra gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról. Ez az irodalom exponenciálisan fejlődik napjainkban is, a növekedéselmélet és az intézményi közgazdaságtan érintkezési határán. A tanulmány strukturálja és bemutatja ezt az irodalmat, három fő ágra bontva azt, majd ezt követően összefoglalja az irodalmon belül felmerült kritikákat is. A kritikákban megjelölt két továbblépési út kapcsán a szerző javaslatot tesz a jövőbeli kutatások lehetséges irányultságára. Journal of Economic Literature (JEL) kódok: O43, Z19 Kulcsszavak: kultúra, növekedés, bizalom, társadalmi tőke
BevezetésBár már Adam Smith is vizsgálta azt a kérdést, hogy a normák, a hitek, a moralitás és a kultúra hogyan befolyásolják a gazdasági fejlődést (Smith 1759), a kultúra csak az utóbbi időszakban vált a közgazdaságtanban igazán "kutatottá". Smith műve mellett a korai irodalomban Max Weber nagy hatású könyve tekinthető még mérföldkőnek. Ebben Weber a kultúrát a vallásossággal közelítette meg, és azt hangsúlyozta, hogy a protestantizmus központi szerepet játszott a kapitalizmus és annak intézményei fejlődésében, mert a protestáns reformáció tanítása szerint a vagyonszerzés nem csak előnyös a társadalom fejlődésében, de ez a magatartás kötelezettség is (Weber 1930).Napjaink irodalmában a kultúrára vonatkozó kutatások nagy része empirikus vizsgálat, de néhány szerző, mint Landes (2000), Sen (2002), Boettke (2001), Greif (1994 vagy Kuran (2009) történeti-leíró megközelítést alkalmaznak, hangsúlyozva, hogy a kultúra meghatározó tényező a hosszú távú gazdasági fejlődésben. "Ha bármit is tanulhatunk a gazdasági fejlődés történetéből, akkor az az a nézet, hogy majdnem minden különbség a kultúrának köszönhető. (Ebben Max Webernek igaza volt.)"