A 2020. évi C. törvény az egészségügyi szolgálati jogviszonyról a Büntető
törvénykönyvet módosítva tiltja az egészségügyi szolgáltatásért adott jogtalan
előnyt vagy annak ígéretét. Másfelől az Egészségügyi törvény kiegészült az
ellátás során elfogadható juttatásokra vonatkozó szabályokkal. Az orvosi közélet
és a betegek a változásokat a hálapénz eltiltásaként fogadták. A hálapénz
lényegében eltűnt, de az utóhatásaitól nehezebb lesz megszabadulni. A viszonyok
rendezéséhez először tisztázni kell a szakdolgozók és a háziorvosok
kvázihálapénzét, majd a szakorvosi paraszolvenciát (hálapénzt), amely perverz
álmagánpraxisból származott a közfinanszírozott köztulajdonú ellátásban. Ez
utóbbit csak a kétféle tulajdoni és finanszírozási forma radikális
szétválasztásával lehetett megszüntetni. Minden további átalakítás kulcsa a
járó-, illetve fekvőbeteg-szakellátás, amely szakterülettől függően együtt
(integrálva), eseti átjárással és külön-külön is művelhető. Szakmai, tulajdoni,
pénzügyi és nem utolsósorban politikai alapon, a hálapénz utáni hazai
viszonyaink között csak az a szakellátási rendszer lesz életképes, amely
szektorsemleges módon az egészségpolitika, az orvosok és a betegek érdekeinek
egyaránt megfelel. Orv Hetil. 2023; 164(14): 523–532.