Összefoglaló.
Bevezetés: Még nem rendelkezünk olyan malnutritiodiagnosztikai
módszerrel, amellyel a rehabilitációs intézetek betegeinek tápláltsági állapotát
és annak változását objektív, pontos, reprodukálható módon követni tudjuk.
Célkitűzés: A vizsgálat célja az Országos Orvosi
Rehabilitációs Intézet pácienseinek malnutritiorizikó-szűrése mellett a
bioimpedancia-alapú testösszetétel meghatározása a megfelelő táplálás
kialakítása érdekében. Módszer: Malnutritiorizikó-szűrésre a
Nutrition Risk Screening 2002 kérdőívet használtuk. A testösszetétel-analizálást
a multifrekvenciás bioimpedancia-alapú seca mBCA 525 készülékkel végeztük.
Eredmények: 41 beteg felvételt követő, validált
szűrőmódszerrel mért malnutritiorizikójának összefüggése a testtömegindexszel
való evidens kapcsolatához (r = –0,662, p<0,001) képest gyengült a zsírmentes
testtömegindexszel (r = –0,487, p = 0,001) és a vázizomtömeggel (r = –0,476, p =
0,002). A malnutritiorizikó a zsírtömeggel nem mutatott korrelációt. A
testtömegindex erős összefüggései a testösszetétellel agysérültek esetében
lényegesen gyengültek. A vázizom- és a zsírtömeg között erős összefüggést
tapasztaltunk valamennyi esetben. A testtömegindex csak agysérültek esetén
mutatott összefüggést az extracelluláris és a teljes testvíz arányával. A
vízterek minden esetben erős összefüggést prezentáltak a fázisszöggel (r =
–0,711, p<0,001). A fázisszög agysérültek esetében mutatta a legerősebb
korrelációkat a zsírmentes testtömegindexszel (r = 0,638, p<0,001), valamint
a vázizom- (r = 0,544, p<0,001) és zsírtömeggel (r = 0,588, p<0,001).
Következtetés: A malnutritiót mérő skálák nem elég
szenzitívek a rehabilitációs intézetek betegcsoportjaira, a
testtömegindex-kalkulációval pedig kevesebb rizikós beteg szűrhető ki, mint a
testösszetétel-mérésekkel. A rehabilitációs kórházak számára alkalmas módszernek
tartjuk a szűrés kombinálását bioimpedancia-alapú testösszetétel-analizálással.
Orv Hetil. 2022; 163(17): 670–676.
Summary.
Introduction: We do not have a diagnostic method for
malnutrition yet that can monitor the nutritional status of patients in
rehabilitation institutions and its changes in an objective, accurate,
reproducible way. Objective: The aim of this study was to
determine the risk of malnutrition in patients at the National Institute for
Medical Rehabilitation of Hungary completing with bioimpedance-based body
composition in order to develop adequate nutrition therapy.
Method: The Nutritional Risk Screening 2002 questionnaire
was used. Body composition analysis was determined by the multifrequency
bioimpedance-based seca mBCA 525 device. Results: The
association between the risk of malnutrition measured by a validated screening
method of 41 patients was weaker with fat-free mass index (r = –0.487, p =
0.001) and skeletal muscle mass (r = –0.476, p = 0.002) than with body mass
index (r = –0.662, p<0.001). It was not correlated with fat mass. Strong
correlations of body mass index with body composition were significantly
weakened in the case of brain injuries. A strong correlation between skeletal
muscle and fat mass was observed in all cases. Body mass index correlated with
extracellular and total body water ratio only in the case of brain injuries. The
extracellular and total body water ratio presented a strong correlation with the
phase angle in each case (r = –0.711, p<0.001). Phase angle showed the
strongest correlations with fat-free mass index (r = 0.638, p<0.001),
skeletal muscle (r = 0.544, p<0.001) and fat mass (r = 0.588, p<0.001) in
the case of brain-injured patients. Conclusion: Malnutrition
screening tools are not sensitive enough for patient groups of rehabilitation
institutions, and with body mass index, less risky patients can be screened out
than with body composition analysis. Combining screening with bioimpedance-based
body composition analysis is a suitable method for rehabilitation hospitals. Orv
Hetil. 2022; 163(17): 670–676.